Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Szabó Ferenc SJ Magyarország kálváriája 1918-1919-ben. Prohászka és Bangha az ország feltámasztásáért
Szabó Ferenc SJ: MAGYARORSZÁG KÁLVÁRIÁJA 1918-1919-BEN ben aprópénzre váltja. Gergely Jenő írja Bangha Bélát jellemezve: „Általában úgy vélték a kortársak, hogy a keresztény nemzeti megújulás kalauza volt ez a könyv, amelyben a jezsuita atya átfogó, rendszeres eszmei, ideológiai és politikai irányt mutatott a gyakorlati cselekvés számára is. A magyar polgári kori fejlődés értelmezésében számos ponton találkozott Szekfű Gyula Három nemzedékének mondanivalójával. O is egy antiliberális újkonzervatív platformról gyakorolta kapitalizmus-kritikáját, és fogalmazta meg a keresztény nemzeti programot. S mivel ez a kapitalizmus-kritika náluk objektív okokból óhatatlanul egybefonódott a zsidó nagytőke bírálatával, maga a program is antiszemita felhangokat kapott, bár le kell szögeznünk, hogy ez nem faji argumentációkkal, hanem történeti és valláserkölcsi érvekkel fogalmazódott meg."31 Kiegészítésképpen hozzáfűzném: Banghánál (és Prohászkánál) döntő volt a valláserkölcsi szempont: ez nemcsak a kapitalizmus-kritikában érvényesült, hanem a vallás- és keresztényellenes (liberális, szabadkőműves) sajtó és közélet bírálatában is, és így e területeken is elkerülhetetlen volt a Gergely által említett „antiszemita felhang".32 Anélkül, hogy részletesen kitérnék Bangha „antijudaizmusára", a jegyzetben idézek pár szakaszt Gyurgyák János monográfiájából, aki aránylag tárgyilagos képet ad a vitatott kérdésről. Gyurgyák külön fejezetet szentel Prohászka és Bangha nézeteinek.33 „Bangha írásai törvényszerűen keltették fel a magyarországi antiszemitizmus történetét vizsgáló kutatók érdeklődését. Bár a páter antiszemitizmusa körül nem lángolt fel olyan éles vita, mint az Prohászka esetében történt, Bangha elvi vagy erkölcsi antiszemitizmusának interpretációjában mégis markánsan különböző álláspontok körvonalazódtak." - összegez.34 31 GERGELY 1997: 241-242. 32 Lásd Gyurgyák János monográfiáját: - „A két háború közötti időszak uralkodó ideológiáinak szerves részét képezte a magyarországi zsidóság árulásának tétele, tehát az a nézet, miszerint a világháborút követő zűrzavart kihasználva a zsidóság - a gazdasági hatalom mellé - a politikai hatalmat is megszerezte magának, továbbá, hogy ez a zsidó hatalomátvétel tragikus következményekkel járt az ország sorsára, különösen területi integritására nézve. [...] Az őszirózsás forradalomban valóban jelentős volt a magyarországi zsidóság részvétele, bár nem tartható az a nézet, hogy a magyarországi forradalom kizárólag a »zsidók műve« volna. Az 1918. október végén megalakult Nemzeti Tanács ún. Intéző Bizottságának 20 tagja közül 11 volt zsidó vagy [...] zsidó származású politikus." (GYURGYÁK 2001: 98.) - A kommün alatt: „Amíg a Károlyi- és a Berinkey-kormányban a zsidó származású politikusok jelentős, de nem kizárólagos szerepet játszottak, addig a szociáldemokraták és a kommunisták megegyezése s - tegyük hozzá - Károlyi és körének tehetetlensége folytán létrejött ún. proletárdiktatúrában s annak vezető testületében, a Forradalmi Kormányzótanácsban már a zsidó származásúak játszották egyértelműen a meghatározó szerepet." A jegyzetben pedig a következő statisztika Váry Alberttól: a diktatúra 45 népbiztosa közül 27 izraelita, 4 kikeresztelkedett izraelita, 9 római katolikus, 2 református, 1 unitárius, 1 görög katolikus és 1 görögkeleti ortodox volt (GYURGYÁK 2001: 102.)t 33 Vö.: GYURGYÁK 2001: 295-301. (Magyar keresztényszocialisták és zsidókérdés: Prohászka és Bangha). 34 MOLNÁR 2010: 19. A következő oldalakon Molnár ismerteti Orvos Levente, Szegedy-Maszák Mihály és Hatos Pál álláspontját. 404 Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7
