Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Frenyó Zoltán Prohászka Ottokár eszmevilága a nagy háború idején. Római lelkűiét, keresztényszocializmus, magyar valóság
Frenyó Zoltán: PROHÁSZKA OTTOKÁR ESZMEVILÁGA A NAGY HÁBORÚ IDEJÉN piacokat s nyereségüknek új forrásokat nyissanak. A pénzhatalomtól függnek a kormányok, a pénzhatalom sugalmazza a diplomatákat, s ezeknek az ellentétes érdekeknek ütközése hozza ránk a háborút."23 Prohászka egyébként a kapitalizmusnak régi és mindenkori kritikusa volt, aki terjedelmes értekezésekben bírálta a kapitalizmus természetét, pénzhatalmi működését, gazdasági anomáliáit, liberális elvét, társadalmi hatásait.24 A gazdasági érdekek szerepét érzékelve Prohászka sajnálattal állapítja meg: „Tudom ugyan, hogy sok harckeverő tényező szerepel manapság is, hogy az tüzeli a közvéleményt, szítja a harci kedvet s a féltékenységet. Tudom, hogy a tervek megvalósítására egyesek intézik a harcra készülődést, kidiplomatizálnak a pénzpiacon milliókat, bolondítják a közönséget, sajtóirodákat tartanak fenn, hű munkatársakat állítanak bele a kavarodásba, s a színtelen embereket s kormányokat eltávolítják, félelmeket s izgalmakat használnak fel."25 A háború tehát botránykő, pokol, borzalom, erőszak, halál, alantas érdekek eszköze. A háború nem Isten akarata és szándéka, hanem az ember bűnös cselekedete. Az emberi természetet a háború irányítóin és elvadított szereplőin keresztül Prohászka keserű szavakkal így mutatja be: „Azt mondogatták nekünk, hogy az ember a teremtés virága; mi pedig inkább azt tapasztaljuk, hogy nem a virága, hanem inkább a tövise. Azt is mondták, hogy az ember a teremtés koronája; nekünk pedig inkább úgy látszik, hogy nem koronája, hanem inkább öntudatra ébredt szégyene! Mondták azt is, hogy a haladás s finomodás útjain jár; mi pedig azt látjuk, hogy barbár, barbár tetőtől talpig, utolsó porcikájáig. Azt is mondták, hogy egyenlőség, szabadság s testvériség az új törvénye; mi pedig azt látjuk, hogy veszett állat nem pusztít úgy akár fajbelijei, akár idegenek közt, mint az ember, az állítólagos testvériség hordozója, s hogy nemcsak hogy nem felejtet el ölni és gyilkolni, hanem ellenkezőleg, jobban megtanulta ezt az ördögi mesterséget."26 23 Prohászka Ottokár: Háború és béke (1917) - ÖM 9,236-237. 24 Prohászka Ottokár: A liberalizmus utópia (1896) - ÖM 10,1-12.; Gépek és szabad verseny (1896) - ÖM 11,88-106.; Produktív-e a pénz? (1898) - ÖM 11,154-181.; A pénzgazdaság tarthatatlansága (1898) - ÖM 11, 182-216.; Liberalizmus vagy kereszténység (1899) - ÖM 21, 117-119.; A magántulajdon a mai társadalomban (1911) - ÖM 22, 72-79. 25 Prohászka Ottokár: A néplélek kinyilatkoztatása (1914). - ÖM 10,176.; Naplójában így fejezi ki magát: „Nincs rémségesebb tapasztalat, mint élni e rettenetes világban, s látni az »emberek« őrjöngését. Százezrek s milliók pusztulnak el, rémséges szenvedések s rokkantságok, sötét sorsok szakadnak más százezrek nyakába; s mindez a pénzért, a gazdasági érdekekért, a népek gyűlölete s utálatos barbársága miatt. Az ember a rémülettől s utálattól szörnyet halhatna; magam sem tudom, hogy hogyan élhetek, hogyan nem sül ki a szemem, hogy nem nyel a föld, hogy nem fagy meg a vérem." (ÖM 23, 300. - 1916. április 15.). 26 Prohászka Ottokár: A világháború sebei (1916) - ÖM 9, 209-210. Prohószka-tanulmcmyok, 2015-2017 379
