Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben
Fejérdy András: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVEIBEN hangsúlyosabban a háborúnak, mint abszolút rossznak értelmét, világ- és üdvtörténeti szerepét kezdte keresni: megkísérelte feltárni, hogy a mindenható Istennek mi a terve azzal, hogy a világégés megtörténtét megengedte. A bellum justum mint értelmezési keret helyett ezért a katolikus teológiai hagyomány más motívumai felé fordult: Prohászka vissza-visszatérő végső teológiai-üdvtörténeti válasza, hogy a háború Isten büntetése az emberiség bűneiért,22 de egyúttal ekevas is, amellyel Isten felszántja a földet, hogy az embereket felrázva megteremtse egy új, jobb világ lehetőségét.23 A háború ebben az olvasatban Prohászka szemében egyszerre nyert morálteológiai és eszkatológikus-történelemteológiai, azaz az egyénre és a társadalom egészére vonatkozó értelmet. A székesfehérvári püspök a háború megpróbáltatásait összességében ugyanis olyan alkalomként fogta fel, amely lehetőséget teremt az egyénnek és a közösségnek, hogy a valódi értékekre figyelve jobbá legyen: „Szememben a háború olyan, mint a kalapács, amellyel diót - akarom mondani, embert, emberi életet s kultúrvilágot - törnek, s amely törésben az eszményiség s a lelkiség úgy válik ki, mint ahogyan a mag válik ki a tört hüvelyből, s nyilvánvalóvá lesz, hogy mi hát az élet magva és tartalma, s mi az ember s a kultúra tulajdonképpeni értéke s értelme."24 A háborúval szemben az ember egyéni szinten akkor tanúsít megfelelő hozzáállást, ha nem zúgolódik, nem okoskodik, nem lázad, hanem a megpróbáltatásokat Isten akarataként, adottságként fogadja el, és annak erkölcsnemesítő hatásait a maga javára igyekszik használni. Ahogyan 1915. február 15-i pásztorlevelében fogalmazott: „Tekintsünk mindent a hitnek fényében s világosságában; állítsuk bele önmagunkat s világunkat, keresztjeinket s küzdelmeinket a nagy hit s a nagy szeretet napvilágába. [...] Nekem tehát a háborút s az azzal járó bajokat s szenvedéseket is a hit világosságában kell szemlélnem, s ha így szemlélem, akkor azt látom, hogy a háború, jóllehet nagy baj, de azért Isten céljait s szándékait szolgálja; mint ahogy a földön minden, legyen az rossz vagy jó, az Isten terveibe van beállítva. [...] Mi hisszük, hogy az Isten a rosszat, a szenvedést s a keresztet a lélek ébresztésére s az erények kifejlesztésére használja; [...] s a hitnek e sokféle világító gondolata közül először is azt emelem ki s szívlelem meg, hogy e csapásban bűnösségemre, erkölcsi fogyatkozásaimra s gyarlóságaimra s Istennel szemben való nagy adósságomra gondolok, s következőleg, hogy a háborúban mindenekelőtt 22 A korabeli társadalom Prohászka által ostorozott bűneit felsorolja: REICHMANN 2009b: 799-800. Magyarország esetében a káromkodást tartotta Prohászka oly mértékben elharapózott bűnnek, hogy emiatt isteni büntetésként a háborús vereséget sem zárta ki. Vö.: ÖM 23,297. -1916. január 1. 23 REICHMANN 2009b: 796-797. 24 ÖM 10,171. 366 Prohószka-tanulmónyok, 2015-2017
