Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
II. A PÜSPÖK RÓMAI MEGÍTÉLÉSE - Tóth Krisztina Prohászka Ottokár jelöltsége a kalocsai érseki székre. A püspökkinevezések gyakorlatának próbája a király nélküli királyságban vatikáni levéltári források alapján
Tóth Krisztina: PROHÁSZKA OTTOKÁR JELÖLTSÉGE A KALOCSAI ÉRSEKI SZÉKRE szegyűjteni a jelöltekről az információkat. Hajlandó volt tárgyalások folytatására, finoman jelezte előbb Prohászka majd Vass esetében, hogy túl sok minden szól kinevezésük ellen, de a döntést a kánonjogi normák szerint maga szerette volna szabadon meghozni, a látszatát is elkerülve, hogy esetleg a kormány prezentációs jogot gyakorolva befolyásolná a választást. A BÍBOROSOK TANÁCSKOZÁSA ÉS A KALOCSAI ÉRSEKI SZÉK BETÖLTÉSÉNEK MEGOLDÁSA Ezen előzmények után kerül sor 1923. május 21-én a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának ülésére Gaetano De Lai,113 Merry del Val,114 Andreas Frühwirth, Raffaele Scapinelli Leguigno,115 Gaetano Bisleti116 és Pietro Gasparri bíborosok, valamint Borgongini Dúca117 részvételével. Közülük Frühwirth ígérte meg Csernochnak a támogatását márciusban, De Lai bíboros juttatott el egy Vasst és Prohászkát támogató levelet az államtitkárságra, amelyet Szentiványi Róbert teológiai tanár írt, Gasparri pedig többször felhívta a figyelmét Somssichnak, hogy Prohászka, illetve a későbbiekben Vass kinevezése nagyon nehézkes lenne. A többiek előzetes véleményét nem ismerjük, mindössze annyit tudunk a szakirodalom alapján, hogy Csernoch márciusi látogatásakor, amikor Prohászka kalocsai érseksége érdekében próbált közbenjárni, nem ígérték meg a támogatásukat. Az előzményeket az ülést előkészítő füzet körvonalazza, kiemelve, hogy különösen fontos a kalocsai érseki szék betöltése, hiszen ez az első olyan eset, amikor a jelenlegi rezsim alatt egy egyházmegye élére főpásztort kell kinevezni. A kormány - a füzet összeállítójának megfogalmazása szerint, mellyel egyben állást is foglal a főkegyúri jog természetéről - a Szent Korona főkegyúri jogait ismételten magának követelte, ezért a kérdést, hogy a magyar királyi főkegyúri jog az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával megszűntnek tekintendő-e a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja 1921. évi november 8-i ülése tárgyalta. Ekkor azonban elhalasztották a döntést.118 Gyakorlatban - szintén a füzet nem nevesített összeállítója szerint -113 1908-tól a Konzisztoriális Kongregáció titkára. Vő.: AAS 1. An. et. Vol. (1909) No. 1.111. 114 1914. október 14-től a Szent Officium bíboros titkára. Vö.: AAS 6. An. et. Vol. (1914) No. 16. 525. 115 1912-1916-ig bécsi nuncius volt, 1918. december 19-étől a Szerzetesi Kongregáció prefektusa. Vö.: DE MARCHI1957: 49-50.; AAS 11. An. et. Vol. (1919) No. 1. 30. 116 X. Pius pápa 1911-ben kreálta bíborossá. 1915-től a Tanulmányügyi Kongregáció prefektusa. Vö.: AAS 3. An. et. Vol. (1911) No. 16. 590; AAS 7. An. et. Vol. (1915) No. 19. 547. 117 1922-től a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának titkára. Vö.: AAS 14. An. et. Vol. (1922) No. 17. 563. 118 S.RR.SS.AA.EE.SS. Rapp. Sess. 1921. Sessione 1243. Részletesen lásd: TÓTH 2016. 348 Prohószka-tanulmányok, 2015-201 7
