Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

II. A PÜSPÖK RÓMAI MEGÍTÉLÉSE - Tusor Péter Prohászka Ottokár és a római Sacra Congregatio Consistorialis, 1911-1913

Tusor Péter: PROHÁSZKA OTTOKÁR A RÓMAI SACRA CONGREGATIO CONSISTORIALIS ELŐTT (1911-1913)

Ezt követően tér rá Csernoch a kifogásolt mű alapos elemzésére. Mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy nem teológiai traktátusról, hanem irodalmi közegben tartott előadásról, annak újságban közzétett szövegéről van szó, amely külön nem definiálja a fogalmakat. Például a középpontban álló „sensus": „érzés" „érzék", „érzékelés", „tapasztalat" fogalmát sem (közülük alább az első magyar jelentést használjuk a többi helyett is). így ír: „Szívesen megvallom és megengedem, hogy a püspök úr az érzések erejéről túlságosan is merészen beszélt, amikor azoknak szuverén hatalmat tulajdonított, ám a szövegkörnyezetből kikövetkeztethető, hogy itt szónoki túlzásról [„auxesis rhetorica"] van szó, hiszen a szerző a legkevésbé sem állítja, hogy az értelem fényét vagy az akarat szabadságát az érzések teljesen elnyomnák, hanem csak hogy befolyásolják működésüket." Emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a beszédet egyfajta udvariaskodó hízelgés is jellemzi a költészet iránt, és hogy a püspök „értekezése végén szépen és világosan - püspökhöz illően - mutatja be az Istentől kinyilatkoztatott eszmék (ideák) és igazságok mindenekfelett álló erejét. Csernoch elemzésének zárómondata szerint Prohászka „nem mondja azt, hogy az emberi érzés a jövendő élet egyetlen érve, hanem hogy ez is megerősíti azt, amit a hit tanít és bizonyít."

A Rómában bírálat alá vett mű elemzését követően a hercegprímás levele a következő állásfoglalással zárul:

„Kijelentem Eminenciádnak, hogy Prohászka püspök költészeti előadása a katolikus hitnek semmit nem ártott, senkit sem botránkoztatott meg, és semmiféle vitát nem keltett Magyarországon. A teológusok közül eleddig senki sem lépett fel ellene nyilvánosan, és magánúton sem hallottam semmit sem ezen értekezés ellenében. Álláspontom tehát a következő: a püspököt eme költészeti fejtegetése miatt nem kell háborgatni, mivel nyilvánvaló tévedést nem követett el és a jámbor füleket nem sértette. Nézetem szerint az egész dolgot hallgatással mellőzni kell, és nem gondolom szükségesnek vagy hasznosnak, hogy ebben az ügyben bármiféle különleges rendelkezés szülessen. Ha mégis úgy tetszene Eminenciádnak, szívesen felhívom arra a püspök úr figyelmét, hogy a jövőben nagyobb gondossággal válogassa meg a szavakat, melyekkel kifejezi magát, és előzetesen kinyilvánítom, hogy ez a figyelem nem marad hatás nélkül. Már amikor egyéb írásainak olvasását a Szent Index Kongregáció tiltó292

Prohászka-tanulmányok, 2015-2017