Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Grósz András Prohászka Ottokár és a német nemzetiségi kérdés

Grósz András: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A NÉMET NEMZETISÉGI KÉRDÉS

súlyozták a magyar állam iránti elkötelezettségüket. Annál is inkább, hiszen egyrészről ez a zömében mezőgazdasággal és iparossággal foglalkozó népesség nem rendelkezett olyan értelmiségi elittel, amely az emancipáció útján elindította volna. Másrészt a török kiűzése után betelepült németségnek szétszórt földrajzi elhelyezkedése miatt is szorosabb és szervesebb együttélése alakult ki az évszázadok során a többségi magyarsággal, városokban élő polgárosodott része pedig részben asszimilálódott. Ettől gyökeresen eltért az erdélyi szászok fejlődése, akik a középkori magyar királyok által biztosított kiváltságaik révén önálló politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésen mentek keresztül. Trianonnal majd éppen a németség szervezett, évszázados kiváltságokkal rendelkező, zártabb társadalmi, gazdasági struktúrájú része - döntően tehát a szászság és részben a bácskai németség - került a határokon túlra.

Prohászka Ottokár püspök a Monarchia felbomlása és az 1918-as polgári demokratikus forradalom kitörése idején kezdetben óvatos optimizmussal figyelte a változásokat, így készségesen végrehajtotta a kisebbségi anyanyelvhasználatot széles körben megengedő oktatási rendeletet.8 Utalt arra, hogy amíg nincs megfelelő tankönyv az anyanyelvi tanításhoz, addig a tanítóknak kell a nehézségeken úrrá lenniük, de a következő tanévre német nyelvű tankönyveket ígért.9 Ez a nyitottság volt tetten érhető a püspök magatartásában egy évvel később, a Tanácsköztársaság leverését követően az ellenforradalmi kormányok időszakában is, amikor Prohászka hajlandónak mutatkozott az újonnan megszülető kisebbségi rendeletek egyházmegyei végrehajtására.10 Ez a nemzetiségi igények felé nyitott püspöki politika egyrészt abból is fakadt, hogy a magyar főpapok az ország területi egységének megóvása érdekében azonosultak a magyar kormányzat törekvésével, amely 1919 őszén a párizsi békekonferencia győztes hatalmai felé kedvező képet akart kialakítani az állami kisebbségpolitikáról. Másrészt Prohászka Ottokár, de például Csernoch János esztergomi érsek vagy Várady Lipót Árpád kalocsai érsek a kisebbségi nyelvi igények iránt valóban méltányosságra törekedtek. A különböző álláspontokat és érdekeket figye8 A Lovászy Márton közoktatásügyi miniszter által 1918. november 22-én kiadott rendelet lehetővé tette a nemzetiségi községekben a népiskolai anyanyelvi oktatást. Lásd bővebben: Magyarok a Kárpát-medencében. Szerk.: Glatz Ferenc. Budapest, 1989. 253.

9 Was schrieb Bischof Prohászka? In: Sonntagsblatt. Wochenzeitung für das deutsche Volk in Ungarn. 13. Jg. Nr. 5. (29. Januar 1933) 6.

10 SzfvPL - No.462 - 2253/1919. Bleyer Jakab miniszter levele Prohászka Ottokár püspöknek, 1919. október; A 4044/1919. ME számú rendelet a nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról. In: A magyar állam és a nemzetiségek 1848-1993. A magyarországi nemzetiségi kérdés történetének jogforrásai. Főszerk. Balogh Sándor, szerk. Sipos Levente. Budapest, 2002. 234-236.

Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7

203