Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Klestenitz Tibor „Az anyaszentegyház Amerikában imponált nekem legjobban." Prohászka Ottokár képe az Egyesült Államokról

Klestenitz Tibor: PROHÁSZKA OTTOKÁR KÉPE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKRÓL

nagyobb szerepet kell vállalnia az élet minden területén, ki kell terjesztenie a szabályozást, javítania kell az oktatás minőségét, állami egyetemeket kell felállítania, sokkal többet kell áldoznia a tudományokra és a művészetekre.

A hiányosságok ellenére ugyanakkor határozottan úgy vélte, hogy az itteni életforma kifejezetten jót tett a kivándorolt magyar népnek, amely az angolszászoktól „komoly világnézetet, sok tekintetben komoly kereszténységet, munkakedvet és öntudatosabb, jellemesebb viselkedést" tanul, és elhagyja rossz szokásait, például a káromkodást. Az amerikai élet előnyei messze felülmúlják a hátrányokat, és az itteni tapasztalatok magyarországi hasznosítása komoly előnyökkel járhat. A „kivándorlók könnye elapad, a panasz elnémul, ha azt a praktikus, munkaszerető, egyszerű, tetterős, amerikai szellemet megszeretjük s magunknál meghonosítjuk; ha a munkatársadalmat emeljük a rendi tradíciók társadalmának helyébe, ha nem uraskodni, hanem dolgozni megtanulunk [...], akkor a kivándorlás dagálya elapad s a nép visszasiet hazájába..." - vélte.41 42

Prohászka útleírásainak további fontos hozadékát jelenti az amerikai katolicizmus működésének bemutatása. A legnagyobb hatást nyilvánvalóan Bőhm Károly tette rá, akit még a váci egyházmegyéből, márianosztrai szolgálatának idejéből ismert. Father Bőhm teremtette meg a clevelandi magyar egyházközséget, templomot, iskolát épített, a plébániaként szolgáló mobil faépületet ő gurította a helyére, ő tartotta egyben „a régi szokás szerint" széthúzó magyar népet. Prohászka figyelmét nem kerülte el a felekezetek közötti versengés: leírja, hogy Cleveland városában tömérdek a templom, amelyek közül néhányat szekták és milliomosok építettek maguknak „felsőbb kedélyhangulati szükségleteik kielégítésére". A magyaroknak nem kellett szégyenkezniük: a Szent Erzsébet-templom kívül szerény, de belül tágas és csinos épület, pazar villanyvilágítással, amely annyi fényt szór, amennyi az esztergomi bazilikában még karácsonykor sincs. Az iskola szintén gyönyörű épület, amely Pestnek is becsületére válnék. Itt tanítja az atya a magyar nyelvet, ami nehéz feladat, mert a gyerekek már főleg angolul beszélnek. Prohászka hangsúlyozza, hogy Bőhm nagyon keveset alszik, sokat jár hívei után, egyszer például este tízkor indult el, hogy segítsen lakhelyet keresni egy új jövevény számára. Teljes igénytelenség, kiapadhatatlan buzgalom jellemzi, úgy él, „oly egyszerűségben s buzgóságban, hogy Sz[ent] Pál megszállhatna nála s jól érezné ott magát!'“12

41 Prohászka Ottokár: Amerikai szellem. In: Esztergom, IX. évf. 49. sz. (1904. december 4.) 3-4.

42 Prohászka Ottokár: „Father" Boehm. In: Esztergom, IX. évf. 38. sz. (1904. szeptember 18.) 1-4.

Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7

193