Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Mózessy Gergely Prohászka Ottokár és a protestantizmus

jegyezve, hogy a kutató „meglepetve fedezi fel Prohászkában a kifogyhatatlanul leleményes, eredeti, sokszor kápráztató szellemességet, mely az éknek, humornak, szarkazmusnak és iróniának egész skáláját kimeríti."25 E részletek talán meggyőzően illusztrálják megállapítását. Van bennük egyfajta kedélyes kritika a megtapasztalt visszás jelenségekkel szemben, ugyanakkor valamiféle szimpátiát is kiérezni belőlük a reformátorok ősatyja iránt, akit az utókor méltatlan helyzetbe hozott. Ezeken a szövegeken talán még a legvérmesebb protestáns sem sértődött meg. Az élményeiről beszámoló utazó azonban csak egyik hangja volt a fiatal Prohászkának.

e) Politikai publicisztika

A dualizmus kormányzati rendszere nemzeti-liberális alapokon állt. A kormányzati struktúra évtizedekig összefonódott a református Tisza Kálmán személyével. Újabban a „politikai protestantizmus" kifejezést használja ennek kapcsán a történettudomány.26 A közvélemény széles rétegei számára a reformátusságot Tisza személye testesítette meg.

Prohászka korai cikkeinek tekintélyes része politikai jellegű. Ezen írásainak kettős szintje van: egyrészt - miközben elismerte történelmi eredményeit - elvi szinten is szemben állt a liberális gondolatrendszerrel; másrészt az ország vezetésének gyakorlatában megtapasztalt visszásságokat (pl. korrupciót) is ostorozta. Ez utóbbi fellépés időnként - nem gyakran és áttételesen - protestánsellenesen is hangozhatott.

Például 1901-ben így mutatott rá a felekezeti káderpolitika visszásságaira: „Nézzétek, hogy tett a kálvinistaság Tisza alatt. Ahol megürült valami járásbíróság vagy adótárnokság, a maga embereit dugta be a hivatalba; a kálvinista hivatalnok húzott maga után ismét kálvinista írnokot, díjnokot, kálvinista szolgát; lassankint összeverődtek harmincan-negyvenen s alakítottak hitközséget, melynek papja az állami kongruából húzza fizetési pótlékát; szóval embereik által tért foglalnak, s erkölcsileg s anyagilag megerősödnek."27

______________Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A PROTESTANTIZMUS_______________

25 ÖM 16, V-VI.

26 Kovács Kálmán Árpád In: Egyháztörténeti Szemle, XVII. évf., (2016) 4. sz. 3-36. A politikai protestantizmus mint interakció a századfordulón.

27 ÖM 21,173.

Prohászka-tanulmónyok, 2015-201 7