Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Klestenitz Tibor „Az anyaszentegyház Amerikában imponált nekem legjobban." Prohászka Ottokár képe az Egyesült Államokról
Klestenitz Tibor: PROHÁSZKA OTTOKÁR KÉPE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKRÓL ját, melynek legfőbb célja a kivándoroltak nemzeti gondozása volt. Az állam elsősorban az emigránsok lojalitásának fenntartására, illetve visszatérésük ösztönözésére törekedett, és ebben a katolikus egyház támogatására is számított. A püspöki kar létre is hozott egy bizottságot az együttműködés megalapozására, és néhány főpap arra intette a klérust, hogy foglalkozzanak komolyan a problémával.23 1903-ban a budapesti katolikus nagygyűlést meglátogatta Peter Paul Cahensly, a német katolikusokat összefogó Centrumpárt politikusa, aki a Szent Rafael Egyesület vezetőjeként szerzett tapasztalatairól számolt be. Ez a szervezet arra vállalkozott, hogy az Amerikába induló német kivándorlók fizikai és lelki szükségleteiről gondoskodjon. Cahensly korábban még XIII. Leó pápánál is sikeresen járt közben azért, hogy megállítsa a német katolikusok amerikai asszimilációját gyorsító törekvéseket, mivel meggyőzően tudott amellett érvelni, hogy ez veszélyes lenne a hitélet szempontjából. Cahensly a Rafael Egyesület megalapításának szükségességéről győzködte budapesti közönségét, bizonygatva, hogy ez alkalmas lehet a kivándorlás lassítására. Véleménye szerint a Németországot elhagyók számát az egylet munkája jelentősen mérsékelte.24 Felszólalása nem is maradt teljesen haszontalan, hiszen a Magyarországi Katolikus Egyesületek Országos Szövetségének szociális szakosztálya a nagygyűlés intenciója szerint megalakította a Szent Rafael kivándorlási szakosztályt.25 Ez azonban nem adott sok életjelet magáról, így aztán egy év múlva a katolikus sajtóban ismét cselekvésre szólították fel a nagygyűlést.26 Mindezek fényében nem meglepő, hogy az amerikai magyar nyilvánosság türelmetlenül szemlélte az óhazában zajló eseményeket. A Magyarok Csillaga című folyóirat egyik cikkében alapvetően rossznak minősítette a magyar kivándorlás-politikát, hiszen azt mindenféle hozzáértés nélkül bonyolítják. A budapesti kormány néha ugyan kiküld az Újvilágba bizottságokat információszerzés céljából, ezek tagjai azonban útjaik során legfeljebb csak felszínes benyomásokat szereznek két bankett között, nem pedig jól használható helyismeretet - vélte az amerikai magyar publicista.27 23 Máté Anita: Az amerikai magyar katolikusok és az óhaza (1918-1939). Budapest, 2011.57-58. 24 Alkotmány, VIII. évf. 249. sz. (1903. október 21.) 6. 25 A katholikus egyesületek szövetsége és a kivándorlás. Szövetkezzünk, I. évf. 6. sz. (1904. február 21.) 3. 26 Dr. Tardos: A katholikus nagygyűlés szíves figyelmébe. In: Alkotmány, IX. évf. 246. sz. (1904. október 18.) 6. 27 A kivándorlás gyógyíthatatlansága. In: Religio, LXIII. évf. I. félév 46. sz. (1904. június 8.) 365-366. 188 Prohószka-tanulmányok, 2015-201 7
