Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Mózessy Gergely Prohászka Ottokár és a protestantizmus
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A PROTESTANTIZMUS insinuatióval szemben e ritka szentnek szerénysége."20 A későbbiekben azonban tárgyszerűen és részletesen ismerteti a művet, kiemelve Evers egyedi látásmódját és értékítéleteit. 1894-ben Prohászka a jeles debreceni református tanár, Balogh Ferenc két munkájáról is írt.21 Míg a Dogma-történelmi mozzanatok a német hittudósok körében a 18. és 19. században kritikája összességében negatív tónusú, addig a Kellő világítás Kanyaró Ferencz unitárius történetéhez kifejezetten pozitív. Az első cikkben is méltányolja Prohászka a szerző alapállását: „Az elvet tekintve a protestáns dogma állhatatlan tan; irány és kormány nélkül hányódik, vetődik az orthodoxia és a rationalismus majd erősebb, majd gyengébb áramlatain [...]. Jól beszél a szerző, mikor nézeteket emleget; mert a szabadvizsgálódás elve s evvel az egyház csalhatatlanságának tagadása tág kaput nyit az egész kereszténység tagadására s okvetlenül föloszlásra vezet." A protestantizmus sokszínű palettáján a szerzőt Prohászka „pozitív kereszténynek, a helyreállító törekvések pártolójának" mutatja be. A kritika mégis megsemmisítő: rámutat részletesen a bírált mű egyetlen, a katolikus teológiáról írt fejezetének alapvető tárgyi tévedéseire. Az alig pár hónappal később megjelent másik recenzió egész más hangvételű. Egy ekkor már két éve kiadott tanulmányról szól, mely „jóleső keresztény érzéssel van megírva" Prohászka szerint. A református Balogh őszintén szólt a 16. századi reormátus-unitárius konfliktusokról. S bár Prohászka túlzónak érzi a Balogh Genf-szimpátiáját, zárszava is pozitív: „A régi, apostoli hitvallás alapján álló szerzőt füzetkéjeért [sic!] melegen üdvözöljük." d) Útirajzok Prohászka nemcsak teológus, hanem publicista és szépíró is volt. Méghozzá kifejezetten jó tollú, plasztikus képeket használó, szenvedélyes szerző, aki több műfajban is kipróbálta magát: a szépirodalmi esszék világától a politikai újságírásig terjedő széles skálán. Számos kérdéshez hozzászólt - s ezek között voltak protestantizmust érintő témák is. Megfogalmazásai nem voltak híján a csipkelődő élnek. Ez gerjeszthetett konfliktusokat. Még viszonylag finomnak tekinthetőek németországi útirajzainak kitételei. Ezekben több olyan helyről is megemlékezett, ahol Luther-emlékek is láthatóak. Regensburgról írta 1885-ben: „Németország jeleseinek is van ott temploma; Walhallának hívják. [...] A Walhalla maga nincs az igazi nagyságnak s 20 [Magyar Sion, XXII.] Új Magyar Sion, XV. évf. (1884) 1. f. 62-68. Idézet a 62. oldalról. 21 Magyar Sion, XXXII. (Uj Sorozat VIII.) évf. (1894) 5. f. 378-380; 12. f. 962-963. 16 Prohászka-tanulmónyok, 2015-201 7
