Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA szetesen a gépek is a rosszat, az elnyomást szolgálták. [...] A szabad verseny hatásait két új tényező szolgálta [...]: a gépek s a hitelügy kifejlesztése. Filozófiai terminusokkal élve azt mondhatnák, hogy a társadalmi revolúció formája a szabad verseny, materiális elemei pedig a gépek és a hitelügy. [...] A gépek revolucionárius szerepe tehát abban keresendő, hogy a munkafölosztást rendkívül elősegítették. Van munkafölosztás gép nélkül is.218 De géppel szinte természetes és föltartóztathatatlan, s így a gépek a tőke uralmának polipkarjaivá lettek."219 Épp ezért „organizálni kell a munkát. Nem a szabad, féktelen verseny legyen a jelszó, hanem a természetes és produktív verseny, ez a panaceája a haladásnak, s akkor a gép nem üti el a munkást a keresettől, hanem neki keres s nem a tőkének. [...] A gép nem magában véve csapás, hanem a társadalmi szervezet a csapás."220 Hol van hát akkor a bajnak forrása? A rendszerben, a szabad versenyben. Mármost mi is ez a szabad verseny? Szerzőnk ezt úgy írja le, mint „némely ember kapitálisának (értem a tehetséget és a vagyont együttvéve) érvényesülése függetlenül és minden tekintet nélkül arra, vajon más tehetség és más vagyon érvényesülhet-e vagy nem. Minden tehetségnek és minden vagyonnak érvényesülnie kell. Ehhez természet adta joga van. Az igazi szabadság az, ha a társadalom minden tagjának lehetőleg érvényesülni lehet. Ha pedig a társadalmi rend olyan, hogy némelyik érvényesülhet, de nagyon soknak ugyanakkor kell tönkre mennie, akkor azt hívhatják szabad versenynek, a valóságos neve azonban oligarchia, néhány úr sok szolgával. [...] Szükséges helyes fogalmakra szert tennünk a szociális szabadságról. A közszabadság nem egyes embereknek, hanem az összességnek szabadsága. A közszabadság az a szabadság, melyet a társadalom valamennyi tagja lehető legnagyobb, kivívható mérvben élvezhet. Ha néhánynak, ha a felső tízezernek nagy, mondjuk, legnagyobb szabadsága van, de ez a szabadság akadályozza a társadalom óriás többségének szabadságát, akkor ez ugyan szabad verseny lesz, de nem lesz szociális szabadság, [...] s ez a társadalmi szolgaság.221 218 Említésre méltó, hogy amikor a bajai Dunánál kiépítették a sugovicának nevezett partszakaszt, akkor ott több ezer kubikus dolgozott, s a számítások szerint olcsóbban és környezetkímélőbben dolgoztak, mint a mai korszerű markoló- és tereprendező gépek. A gépeket sem kell tehát mindenáron használni, hiszen a fő cél az, hogy a munkásoknak legyen tisztes munkájuk, s nem kell a termelékenységet ésszerűtlenül fokozni. Ellenkező esetben a termelékenység állandó fokozása az elnyomás eszközévé válik. 219 ÖM 11, 92-93. Megjegyezzük, hogy már Petrarca figyelmeztette az emberiséget arra, hogy „merő célszerűségből ne találjanak ki olyan gépeket, olyan technikai megoldásokat, amellyel munkaerőt lehet megtakarítani. [...] Vespasianus császár példájára hivatkozik, aki a maga idejében nem tűrte a munka gépi racionalizálását, mert felismerte, hogy a munkások kenyeréről van szó." - (BODAI1998: 59.) 220 ÖM 11,93-95. 221 ÖM 11,97-98. Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 119
