Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN csak kevés. A vidéki katolikusság szemlélődő szerepbe kényszerült. A prímás fővédnöki szerepe formális volt, bizonyos főpapok - pl. Samassa József egri érsek - teljes passzivitást mutattak, a püspökök alig-alig vettek részt az első gyűléseken. 1912-ben pedig - mivel a püspöki kar testületileg vett részt a bécsi eucharisztikus kongresszuson - nem is tartottak nagygyűlést. A szakirodalom úgy tartja, hogy 1910-es évekre nőtte ki magát a rendezvénysorozat oda, hogy valóban érdemi kérdéseket feszegessen. Mailáth Gusztáv megszólalása az értelmiség passzivitásáról, vagy Csernoch János hercegprímás önkritikus hangvételű beszéde a munkáskérdés kísértetéről 1913-ban valóban kulcsfontosságú.9 Úgy véljük azonban, Prohászka Ottokár - alább tárgyalt - korai megszólalásai miatt ezt a nézetet egy kissé árnyalni kell. A nagygyűlések sorát 1914-től a háború, majd 1918-tól a forradalmak szakították meg. 1920-ban tartottak, 1921-ben a királypuccsok keltette politikai feszültség miatt ismét nem rendeztek gyűlést. 1922-től ugyan újra voltak ilyen rendezvények, de kissé egysíkúvá váltak a „keresztény kurzusában: formálissá lettek, a rendszer (építő) kritikájára kevéssé vállalkoztak. Szervezésüket 1933-tól az Országos Katolikus Szövetségtől az Actio Catholica vette át.10 A hierarchia ezzel kissé rá is telepedett a fórumra: a tematikát immár erőteljes centralizáció jellemezte, s csökkent a megszólalások sokszínűsége. (Az pedig messzire vezető kérdés, hogy az Actio Catholica világlátása menynyire is tükrözte a valós társadalmi igényeket.) A nagygyűléseket egy püspök által mondott Veni Sancte nyitotta meg. Mindennap egy-egy nyilvános ülésen előre fölkért előadók tartottak főreferátumokat, majd kisebb csoportok, szakosztályok vitatták meg a témákat. Előterjesztéseiket a nagygyűlés határozataként hozták nyilvánosságra, benne a legfontosabbnak vélt kérdésekre javasoltak vagy kértek megoldást a püspöki kartól vagy a kormányzattól. A nagygyűlések a kezdetektől hangsúlyt fektettek a publicitásra, így a referátumok hamar megjelentek nyomtatásban.11 Mivel a seregszemle sokakat vonzott, a katolikus nagygyűlés központi eseményeit meglehetősen nagyszámú szatelit-rendezvény kísérte. A legkülönfélébb katolikus csoportosulások - egyesületek, társulások, szövetkezetek - tartották hozzáigazítva közgyűléseiket. Prohászka Ottokár a plenáris üléseknek volt rendszeres előadója, a kisebb csoportren9 SZÖGI 1991: 510-511. 10 SZÖGI 1991: 511. 11 SZÖGI 1991: 510. 86 Prohászka-tanulmányok, 2012-2015
