Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
I. KUTATÁSTÖRTÉNET - Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár elmélkedései az evangéliumról. A szemináriumi punctáktól az elmélkedések kiadásáig
Szabó Ferenc SJ: PROHÁSZKA OTTOKÁR ELMÉLKEDÉSEI AZ EVANGÉLIUMRÓL a SzenLírást legtöbbször latinul idézi. Evangéliumi idézeteket helyez a pontok élére, vagy közben is hivatkozik a Bibliára. Ha nem a punctára, hanem egy-egy beszédre készül, teljesen - és akár többször is - kidolgozza a témát, (pl. Jézus Szíve, 1894. ápr. 8 és szept. 4.; Szent Szűz ünnepeire; Szent József; Krywald Ottó primíciájára stb.) Esetenként hosszabb feljegyzést találunk németül, gót betűkkel! Punctáiban ritkábban, beszédeiben gyakrabban történelmi példákat hoz (Napóleon). Amikor egy jó meglátása felvillan, kézírása tiszta, lendületes lesz: valójában a luminát magának jegyzi fel. Idézek néhány példát.- 1894. szeptember 30-án arról elmélkedik a kispapokkal, hogy kétfajta ember van: kezdők és folytatók. - „Kezdők, akik alakot öltenek; a darabos munkát végzik; a márványtömbből az alakot kiemelik. S mit jelen ez a képletes beszéd? a halálos bűn körül vannak elfoglalva. [...] K.t.u. Legyenek meggyőződve: az elsőbb embernek nincs érzéke a felsőbb dolgok iránt (animalis homo), de az érzék a megszentelő malaszt; ez az alap; ez az új élet hordozója, elve. A hit tanítja: az Istenség e réven közli magát a természetfeletti rendben. [...] - A folytatók: akik a magasabb tökélyt keresik: ezt így fejezzük ki: akik lelkiekké lesznek. Lelki ember, k.t.u. a legnagyobb érték. De mi állja bennem útját? Mit akarok? Talán a meditáció forrása kiapadt; aki megindítja, eleget tett. Talán a lelkiismeretvizsgálat (?) Talán a szentségek nekem nem életforrások? Talán van egy hibám, kivált jellemhibám: gyengeség, határozatlanság, túlságos engedékenység. [...] Ezekben mindkét fajtának dolgozni kell; dolgozni, hogy öntudatra ébredjen az ember, hogy itt készül valami; - nyaka közé kell suhintani az álmos Jákobnak, föl kell rázni őt! Szent Ignác folyton ezt akarja." - Prohászka még folytatja. Ezekben a gondolatokban az ignáci lelkigyakorlatokon nevelődött Prohászkára ismerek. Csakugyan, ő maga zárójelben utal az 1894-es exercitiumra. Az elmélkedés végén egy költői jegyzet.11- 1894. május 13. Pünkösd. - Az elmélkedés lendülettel, szabályos kézírással kezdődik. „A Lélek ünnepe, az élet ünnepe. A karácsony az élet szerény kezdete naivsággal és szeretettel behintve, - a húsvét az erős küzdelmes harsonák győzelmi ünnepe; pünkösd az élet ünnepe. Mennyi élet lombban, virágban, gyümölcsben. . Z'12 11 Közreadva: Naplójegyzetek 2. 63-64. 12 Közreadva: Naplójegyzetek 2. 61-62. 76 Prohászka-tanulmányok, 2012-2015
