Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ Egy katolikus politikus, Wolff Károly 1927-ben Az ország püspöke címmel írt emléksorokat Prohászka Ottokárról. Tudjuk jól, hogy e kifejezés egyházjogi értelemben nonszensz - mégis jól érzékelteti azt a közmegbecsülést, azt a társadalmi presztízst, amelyet egyházmegyénk 15. főpásztora élete végére elért. Pedig Prohászka Ottokár nem küzdött mindezért. Nem tört babérokra, nem tört hatalomra - egyszerűen csak tette a dolgát. Mélyen gyökerező hittel, imádságos lelkülettel élve nyitott szemmel és nyitott szívvel járt a világban. S tette fáradhatatlanul, megalkuvások és kompromisszumok nélkül mindazt, amire ezek az alapok vezették az elesettek és kiszolgáltatottak védelmében. A Székesfehérvári Egyházmegye mindenkori örvendetes kötelessége Prohászka Ottokár püspök munkásságának megismertetése korunkkal. Pedig helyzetünk nem könnyű: csúsztatások, elhallgatások, megbélyegzések - nem egyszer effektiv hazugságok - hálójába taszított alakját kell újra és újra megtisztítanunk méltatlan vádaktól, szembeszállva előítéletekkel. Hogy miért és hogy jutottunk ide, kötetünk első írása talán kellően megvilágítja. Hisszük azonban, hogy újra és újra szemlélve alakját, a források mélyére hatolva kibontakozik az igazság. Amikor az elmúlt három esztendő tudományos termését rögzítő újabb tanulmánykötetet útjára bocsátjuk, ennek reményében tesszük. Mindig nagy szeretettel nézem azt a képet, mely e könyv címlapjára került. Nem tudjuk, hol készült a felvétel; nem tudjuk milyen alkalomra érkezett Prohászka. Ott áll a nagyméltóságú püspök, a szárnyaló filozófus, az alapos teológus, a jó szervezőkészségű sajtóapostol, a kiváló pedagógus, a nagyhatású szónok - a kérges tenyerű, egyszerű, nagybajuszú emberek gyűrűjében. Szeretettel és figyelemmel hallgatja a minden bizonnyal dadogó köszöntést. Odaszenteli magát, arra figyel, ami elhangzik - s nem néz ki Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015 5
