Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
IV. UTÓÉLET ÉS ÉRTÉKELÉSEK - Mózessy Gergely: Az akadémikus történetírás Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: AZ AKADÉMIKUS TÖRTÉNETÍRÁS PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI alapjairól értekezett, bemutatva Jászi Oszkárt, aki Tisza Istvánnal is, Prohászkával is vitatkozott.11- Balogh Sándor: A bethleni konszolidáció és a magyar „neonacionalizmus" című 1962-ben megjelentetett tanulmányában érintőlegesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy Klebersberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter mit is várt a lelkészkedő papságtól. 1927-ben - fájlalva Prohászka halálát - szép szavakkal például is állította számukra; hiszen maga is azt képviselte és sürgette, mint a püspök: szociálisabb, néphez (munkássághoz, parasztsághoz) közelebb hajló, azt felemelő papságot kívánt. A cikk egésze sok szempontból tendenciózus - de ezt a megállapítást nyugodtan elfogadhatjuk.12- Nem kevésbé tendenciózus Pető Pál 1964-ben publikált írása a politikai katolicizmus reformnemzedékéről.13 A reformnemzedék kifejezést a szerző idézőjelbe tette írása címében, s egy gyors lábjegyzetben utalt arra, hogy a valójában az 1930-as évek szélsőjobboldalhoz húzó irányzatát értette alatta. A témaválasztás jellemző a korra, amiben az írás született, miként az is, ahogy a tanulmány elején a szerző lendületesen összemosta a Gombosi fajvédő ideológiát az olasz fasizmussal és a hitlerizmussal. (Egy ennyire konfúz keretben már igen nehéz a kor katolikus gondolkodói közötti nézeteltérésekről érdemben beszélni...) Az 1927-ben elhunyt Prohászka e tanulmányban természetesen csak „hívó szó" lehetett. Szó esett a Prohászka Társaságról, a Prohászka Körökről és a Prohászka-Munkaközösségekről. Ám egyes csoportok önelnevezésén túl Prohászka a szövegben további két kontextusban is feltűnik - ezért említjük e cikket. Szó esett benne bővebb kifejtés nélkül Prohászka - úgymond - „prefasiszta nézeteiről", melyben még „egyetértenek" a Korunk Szava körül csoportosuló konzervatív és az Új Kor körül csoportosuló szélsőséges katolikusok. De Prohászka monográfusa, Schütz Antal is megkapta a magáét, mivel lelkesedni mert a Gömbös-kormányzat egyes intézkedései iránt - azokban ugyanis Prohászka szociális programjának megvalósulását látta a piarista. 11 R. Várkonyi Ágnes: Magyar Filozófiai Szemle (1958. 1-2., 3^1 sz.). In: Történelmi Szemle, 2. évf. (1959) 1-2. sz. 484. 12 Balogh Sándor: A bethleni konszolidáció és a magyar „neonacionalizmus". In: Történelmi Szemle, 5. évf. (1962) 3-4. sz. 443. 13 Petőcz Pál: A politikai katolicizmus „reformnemzedéke". In: Történelmi Szemle, 7. évf. (1964) 1. sz. 112-151. 374 Prohószka-tanulmányok, 2012-2015
