Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
IV. UTÓÉLET ÉS ÉRTÉKELÉSEK - Mózessy Gergely: Az akadémikus történetírás Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: AZ AKADÉMIKUS TÖRTÉNETÍRÁS PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI Másrészt az a megfontolás, hogy nemcsak a kortárs lapok, hanem a szaktudományok Prohászka-képének változása is fontos téma, hiszen a tudományos fórumok hatnak a közgondolkodásra - ha nem is olyan közvetlenül, mint a politikai sajtó. Főleg a politikai elit és a véleményformáló - ám a szaktudományt mélységekig nem feltétlenül ismerő - értelmiség kölcsönöz szívesen érveket a szaksajtótól. Harmadrészt egy személyes kudarcélmény is motivált. 2014 januárjában a Történelmi Szemle 20. századdal foglalkozó szerkesztője elzárkózott egy tanulmányom közlésétől.5 Ez felvetette számomra azt a kérdést, hogy a lap hagyományaiba mi fér bele, és mi nem. Mivel esetünkben a Magyar Tudományos Akadémia egykori Történettudományi Intézetének - jelenlegi nevén „Bölcsészettudományi Kutató Központijának - folyóiratáról van szó, a hazai akadémikus történelemszemlélet Prohászka-képének változása is nyomon követhető a lap vizsgálata által. A Történelmi Szemle 1958-tól kezdődően jelenik meg, évente elvben négy- alkalmanként összevont - számmal. Elsősorban az akadémiai kutatóintézet munkatársai számára biztosít publikációs fórumot, de más szerzők- köztük számos fiatal kutató - tanulmányait is közreadja. Elsősorban az újkori és legújabbkori történelmünkkel foglalkozik, bár szép számmal tartalmaz középkori tematikájú írásokat is. (A lap elődjeinek tekinthető a Tör-2013 őszi, Prohászka katolikus nagygyűléseken mondott beszédeiről szóló előadásom gyors megjelentetése egy OTKA-kutatási projekt vezetőjének lett volna fontos, ő vitt el a lap 20. századdal foglalkozó szerkesztőjéhez. A szerkesztő arra kért, hogy szabjam át a lap lábjegyzetelési szokásai szerint az írást, és egészítsem ki néhány életrajzi adattal, amely a Prohászka-kutatást részleteiben nem ismerők számára is eligazodást jelenthet. E jogos igények szellemében átgyúrt szöveget kapott kézhez 2014 januárjában, amelyet végül mégsem közölt. E döntésre helyzete feljogosította - ezt egy pillanatig sem vitatom. A kézirathoz fűzött jegyzetei és javításai azonban az elutasításhoz vezető utat, s annak okait is megvilágították számomra. Kritizálta egyfelől stílusomat - felvetéseinek mintegy 90%-át e téren el is fogadtam. (Ezek zöme abból fakadt, hogy csúszkáltam a jelen- és a múltidő között a beszédek ismertetésekor. Csak nehezen dobtam el ugyanis egy előadásban hatásosnak bizonyult szövegverziót, amely segített a Prohászka-szövegek a sok tekintetben ma is aktuális voltát kiemelni.) Másfelől megfogalmazott tartalmi kritikát is. Többek közt megkérdőjelezte egy körmenetet kővel megdobálok kilétének a korabeli baloldalhoz kötését (holott erre vannak források); elutasította a Galilei-kör radikális voltának kimondását (holott egykori tagjainak 1919-es szerepvállalása ebbe az irányba mutat); s puszta apológiának minősítette Fazekas Csabával folytatott szakmai vitámat. A szöveggel való foglalatoskodást azonban akkor hagyta abba, amikor szó esett korának szexuális szokásait érintő Prohászka-kritikáról. (Nem vagyok feljogosítva ezzel kapcsolatos, értékítéletem szerint minősíthetetlen megjegyzésének közzétételére.) - Tartalmi kritikájának két további elemét ugyanakkor érdeminek ítéltem meg, azok nyomán folytattam további kutatást; a szöveg stiláris átfésülése is irányelvei szerint történt: öszszességében tehát azt gondolom, hogy a történtek annak a tanulmánynak hasznára voltak. így voltaképp még hálás is vagyok értük. (A cikk végül a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok hasábjain jelent meg. Vö: Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 25. évf. (2013) 3-4. sz. 101-128. E kötetben is elérhető.) Prohószka-tanulmányok, 2012-2015 371
