Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - S. Szabó Péter: Prohászka misztikus látásmódjának kulcsa
S. Szabó Péter: PROHÁSZKA MISZTIKUS LÁTÁSMÓDJÁNAK KULCSA dicsőítésben megnevezi őt - mint az idézett Prohászka szemelvényekben is láthattuk Máriát akár litánia formájában is, ami a himnikus dicsőítő megnevezések felsorolása szinte. Mit mondanak ezek a nevek, címek, amelyek himnikus vagy litániás formákban a hívők ajkára tolulnak? Nem olyan nevek-e, amelyekben inkább a megragadottság, a megnevezett iránt érzett lelkesedés és megrendülés fejeződik ki, mint a megnevezett lényege? Egyáltalán alávethetők-e ezek a megnevezések az Istenről vagy Máriáról szóló „tárgyszerű" beszéd normájának? Egyáltalán: előfordulhat-e az Istenről szóló beszédben az „objektivitás" mint kritérium? Vagy pedig itt a „legmélyebb" szubjektivitás egyúttal a „legmagasabb" objektivitás és viszont? Szóvá teheti-e az ember Istent másként, mint a legmélyebb megérintettség és izzó lelkesedés nyelvén?21 Nos, úgy tűnik, Prohászka Ottokár erre a kérdésre adott válasza a fenti példák nyomán eléggé egyértelmű. A vallásos tartalom természete miatt csökken a fogalom, az objektivitás szerepe. Persze az sem hiányozhat. Figyelemreméltó Richard Schaeffler megfogalmazása: „A szó teljes értelmében nem ítélhetjük vallási megnyilatkozásnak sem azt a szubjektivizmust, amely lemond az objektivitásról, sem pedig azt az objektivizmust, amelyből hiányzik a szubjektív elköteleződés.. Z'22 Sajátos értelmezésmódokat érlel meg a misztikus gondolatait megérteni akaró szándék. Hisz, ahogy Giovanni Pozzi írja az Olasz misztikus írónők című könyv előszavában: „a közönség nem élhette át az élményt, mégis marad számára egy megoldás, amely ahhoz hasonlít, ahogyan a hitetlen megérti egy hívő vallomásait: rekonstruálja mint olyasmit, ami lehetséges. A számára ismeretlen dolgot felidézendő, azáltal kerülhet annak hatása alá, hogy ismert terminusokat helyez a megszokottól eltérő kontextusba; ezek egymásra hatásából új szemantikai töltet születik, és olyan világ idéződik fel, amelyet - feltéve, hogy van a létezésnek egy vallási dimenziója - mindenki el tud képzelni."23 Ezek után nézzük milyen is az a „kulcs", az a megoldás, amit Prohászka kínál a mély vallási tartalmak megértéséhez, megérzéséhez, meglátásához, ami tehát hozzájön a vázolt problematika további közelítéséhez. Egy csoda kapcsán fejt ki figyelemreméltó gondolatokat. A csoda egy Limpiász nevű spanyol faluban történt 1919. március 30-án; a plébániatemplom főoltára fölötti művészi faragású feszületen a tömegből sokan a megfeszített Krisz21 Vö.: SCHNEIDER 1996: 25. 22 Schaeffler, Richard: A vallásfilozófia kézikönyve. Budapest, 2003.165. 23 Olasz misztikus írónők. Szerk. Pozzi, Giovanni, Leonardi, Claudio. Budapest, 2001.13. 262 Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015
