Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - S. Szabó Péter: Prohászka misztikus látásmódjának kulcsa
S. Szabó Péter: PROHÁSZKA MISZTIKUS LÁTÁSMÓDJÁNAK KULCSA az érzékszervek számára, ez a környezet az, amivel a legközvetlenebbül találkozunk. Mintha csak a vallásfenomenológiában használt szent tere fogalom összetevői jelennének meg Prohászka reflexióiban. Először is a hegyek. Se szeri se száma azoknak a naplójegyzeteknek, amelyekben Prohászka a hegyekről ír. A hozzájuk való vonzódását gyermekkori élményhez kapcsolja: „A rózsahegyi templomban voltam először az 01- táriszentség előtt, az első szentmisén; s ott tovább vágtat neki a Zsebrádnak a Vág. [...] Hát lelkem a hegyen találkozott a misztériummal; nézte azt naiv gyermekszemmel, s nem értette, mennyire veszi bele magát az a szeretet, mely a hegyekből jön s a hegyeket nem felejti"2 Számtalan helyen ír konkrét turisztikai élményeiről, melyek során a hegyek természetes szépsége megragadja: „Fönt a Pribiczen álltam s kiemelkedtem mindenből s néztem a végtelenbe s szembenállónak éreztem magamat a hatalommal, a végtelennel, a szuverénnel, a szelek szárnyán járó Szentlélekkel, a fergetegekben magát megéreztető Istennel."3 Szinte követhető az emelkedés, de nemcsak a földi vertikalitás, hanem a transzcendencia felé történő irányvételben is. A misztikus látásmód elszakítja a domborzat tereptárgyaitól és másfajta irányt szab az értelmezésnek: „No és az én hegyeim csendben mint nagy gyertyatartók állnak; a lelkem a szeretetem a mécses a fehér gyertya rajtuk,"4 „Az én hegyeim az oltárok, az Eucharisztia. Mily magasságok s távlatok s végtelenségek." 5 Szinte érzékelhető, mint jut el szinte a hegyekre feljutás kapcsán mind nagyobb vallási magasságokba, most már a misztikus emelkedés hordozóeszközével: „Ah Istenem, hegyek! Az Isten magaslatai vesznek körül, végtelenbe nyúló hegyek, szakadékokkal, ösvényekkel, fenyvesekkel. Csak úgy tornyosulnak egymás fölött... Itt vannak az én hegyeim: itt van az Oltáriszentség, Isten valóságos Krisztus, a kenyér helyett ő maga, [...] Uram, Uram, Istenem, hegységem, hegyláncom, magasságom."6 Mintha egészen ősi, a vallásos érzület kialakulásának kezdeteit idéző tartalmak jelennének meg itt a gondolati ívekben, hisz a legelső időkben is a hegyen mutatták be az áldozatot az isteneknek, a hegyekhez kötődnek a hierofániák, a kinyilatkoztatások, a Himalája vidékén élő népek világképében maguk a hegyek is istenek. „Sokat merengek a vizek fölött. Valami mélységes szimpathia húz ez elem felé, a föld vére, a tisztulás eleme felé”.7 Ha a gyökereit keressük a mély szimpátiának, 2 Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek. 3. Szerk.: Frenyó Zoltán, Szabó Ferenc. Szeged-Székesfehérvár, 1997. 232. (1923. március 22-i jegyzet). 3 Naplójegyzetek. 1. 309. (1911. augusztus 1-jei jegyzet). 4 Naplójegyzetek. 3. 219. (1922. szeptember 17-i jegyzet). 5 Naplójegyzetek. 3. 303. (1924. május 28-i jegyzet). 6 Naplójegyzetek. 3. 319. (1924. november 10-i jegyzet). 7 Naplójegyzetek. 1. 305. (1911. július 28-i jegyzet). 258 Prohószka-tanulmányok, 2012-2015
