Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Orvos Levente: Prohászka filozófiai felfogása kora neotomizmusának tükrében
Orvos Levente: PROHÁSZKA FILOZÓFIAI FELFOGÁSA KORA NEOTOMIZMUSÁNAK TÜKRÉBEN csak másodlagosan minősíthető mintegy missziós eszköznek. Az elsődleges cél Leó szerint a gondolkodás pallérozása, mely segíti a hit mélyebb és racionálisabb befogadását. A neotomizmus így főként ismertette a tamási szövegeket, a tanítás szempontjai szerint leegyszerűsítve a tartalmakat, ami kétségkívül alázatos módszertani hozzáállást feltételez. Ugyanakkor a missziós és iskolás szempontok érvényesítése nem tette lehetővé a kiegyensúlyozott, disztingvált témakezelést. A kommentátorok egy része olyannyira komolyan vette Leó pápa körlevelét, hogy minden egyéb megközelítést modernistának tartott és elvetett. Ez részint segítette a biztos tájékozódást, ugyanakkor azzal a káros hatással járt együtt, hogy a neotomuzmust a végsőkig merevvé tette és így később tág teret engedett a heterodox filozófiai befolyásnak, illetve hogy a tomizmust az új skolasztikus interpretációkkal azonosítva, azt teljes mértékben elvessék. Ez sajnos be is következett. Ennek folyományaként a II. vatikáni zsinat után gyakorlatilag megszűnt a Szent Tamás műveivel foglalkozó tudományos kutatás. Ugyanakkor - uralkodó bölcseleti rendszer hiányában - szinte kontroll nélkül kerültek be a katolikus közgondolkodásba protestáns vagy egyéb racionalista, modernista elemek, melyeket útkeresésnek minősítve hagytak jóvá igen széles körökben. Csak Joseph Ratzinger 1981-ben az egyházi tanítóhivatal, a Hittani Kongregáció prefektusává történő kinevezése hozott némi fordulatot. Ratzinger - érzékelve a tarthatatlan helyzetet - számos téren restaurációs tevékenységbe kezdett és ez lassan-lassan a filozófiában is meghozta gyümölcseit. Amerikában például valóságos Szent Tamás reneszánsz indult meg a kilencvenes években, amelyek hozadéka több 5-600 oldal körüli monográfia olyan bölcselők részéről, mint Eleonore Stump, Ralph Mclnerny vagy Robert Pasnau. Az akkortájt meginduló kutatás már nem az újskolasztika irányvonalát követte, mely egyrészt a megváltozott kontextus, másrészt az ellenérzések miatt teljesen nyilvánvaló és érthető. Ezen munkák célja már nem a tanítás, így ettől a kényszertől megszabadulva, sokkal inkább az új megközelítések kaptak teret bizonyítva, hogy az Angyali Doktor tanítása fölött talán korai volt pálcát törni. Tézisem szerint Prohászka filozófiai álláspontja e második csoportba sorolható és e tekintetben mindenképpen iránymutatónak számít. Sőt, amint teológiai vagy szociális elveinek területein is ki szokták emelni, egy évszázaddal megelőzte korát. 244 Prohószka-tanulrriányok, 2012-2015
