Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
I. KUTATÁSTÖRTÉNET - Mózessy Gergely: Főpapi életmű a cenzúra szorításában
Mózessy Gergely: FŰPAPI ÉLETMŰ A CENZÚRA SZORÍTÁSÁBAN maira és orvosai tanácsára hivatkozva mondta le a szerepléseket.28 Egy ideig nem írt az Életben sem, nehogy veszélybe sodorja a lapot. Következmények III. - Erősödő előzetes cenzúra Az index következménye Prohászka más műveinek megcsonkított megjelenése is. 1911-ben a Magasságok felé című, vegyes műfajú írásokat tartalmazó eszszékötet úgy jelent meg, hogy abból két írást (Denevérszárnyakon ill. Aki önmagánál nagyobb) az előzetes egyházi cenzúra kiemeltetett. Korábban a sajtóban még mindkét írás megjelenhetett. Az egyik cenzor még további mondatokat is törölt volna, de erre vonatkozó hivatalos utasítás már nem született. A kötet végül a cenzúrabizottság késlekedése miatt „Imprimatur" jelzés nélkül, de valójában egyházi jóváhagyással jelent meg az Élet Rf.-nél. Utólag így is az Index Kongregáció elé került; s az, hogy végül nem jutott elődei sorsára, Zichy János kultuszminiszter határozott és elegáns, a kongregáció vezetőjéhez, De Volpe bíboroshoz intézett levelének köszönhető, amelyben a püspök elleni további hajsza esetén egy magyarországi egyházszakadás vízióját rajzolta meg.29 A két elmarasztalt írás voltaképp költői eszközökkel történő megvilágítása ugyanannak az ismeretelméleti problémának, amellyel Az intellectualizmus túlhajtásai is foglalkozott más síkon. Rontotta kortárs egyházi megítélésüket, hogy Aki önmagánál nagyobb című esszé egy darwinizmusra utaló képpel kezdődik. A Magasságok felé kötet utóéletéről meg kell jegyezzem, hogy az azonos címmel a Schütz Antal szerkesztette életműsorozat VIII. köteteként megjelent művet az eredeti „második kiadásaként" felfogni hiba lenne. Ha öszszevetjük a két azonos című kötetet, alig találunk hasonlóságot köztük. Az eredetiben - a cenzúra csonkítása után - 17 írás szerepelt; a Schütz-félében 46; de köztük csak 10 olyan, amely az eredeti verzióban is megtalálható volt. Schütz Antal az „összegyűjtött munkák" más köteteibe csoportosított át az eredeti kötetből 7 hagyományosabb stílusú dolgozatot; ám - jó érzékkel - ideemelt számos, összesen 36 olyan írást, amely stilárisan ide illeszkedett. S mindeközben - talán öntudatlanul - igazságot szolgáltatott a cenzúra által száműzött említett két esszének is. 28 Alkotmány, XVI. évf. 267. sz. (1911. november 10.) 9. 29 ADRIÁNYI 2002: 84-87. Prohószka-tanulmányok, 2012-2015 19
