Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN Gergely Jenő mutatott rá e beszéd kapcsán, hogy Prohászka akkor is a keresztényszocialista elveket népszerűsítette, amikor a kormányzat már régen úgy vélte: a szociáldemokráciával való kiegyezés segíthet a szociális struktúra feszültségeinek levezetésében.61 (A Bethlen-Peyer paktumot 1921 decemberében kötötték, de nyilvánosságra csak ennek az évnek - 1923-nak- a végén került.) Prohászka meglehetősen rövid 1924-es beszéde ismét Fazekas Csaba rekonstrukciójában olvasható csak. Ez a szöveg párhuzamba állítható az 1906-os szöveggel, mintha annak egyenes folytatása lenne. Eltelt közben 18 év, s a társadalom szexuális erkölcsi viszonyait talán még sötétebben írja le benne, mint korábban. A háború brutalitása és a forradalmak felvilágosító-népnevelő eszméi megtették (tovább) romboló hatásukat. Prohászka ekkor már annyira sem óvatoskodott a megfogalmazásokkal, mint 1906-ban: néven nevezte a vérbajt, a szifiliszt, a bárcát, hús-reklámot... Nemes egyszerűséggel barbárnak tartotta saját korának szexuális szokásait. Ez utóbbi két beszédét már nem érezzük lelkesítőnek és erőteljesnek. Mintha ráborult volna a világ ezernyi kínja, már kevésbé volt képes úgy lelkesíteni környezetét, mint előbb. Talán ez is egy adalék, háttér lehet 1925- ös hallgatásához. Prohászka élete alkonyán küzdött a depresszióval: élete utolsó évének naplójegyzeteiben „elsötétedésről" írt.62 Utolsó nagygyűlési beszéde 1926-ban azonban remekbeszabott. Magyarország újjáépítésének napi politikában gyakran hangoztatott jelszavával párhuzamosan a hit rekonstrukciójáról szólt benne. Mint mondta: a vallásnak ősi elvek az alapjai, de falai kulturális képződmények, amelyek elavulhatnak, újragondolásra szorulnak néha. Úgy ítélte meg, hogy a 19. század kihívásával, a tudomány és hit szintézisével sikerrel megbirkózott az egyház. Sorra vette a friss kihívásokat. Elsőként a tömeges indifferentizmust- vallási közönyt - említette, mellyel szembe az aktív hit állítható; majd az álmisztikát és spiritizmust, mely a vallási szubjektivizmus következményeként hódít. Ezek csalásaival szemben csak az Egyház közösségéhez tartozás védhet meg - hirdette. Prohászka megítélése szerint azonban voltak ezeknél összetettebb kihívások is a hit számára. Ilyen a tömegaposztázia problémája, amelyet az ateista szociáldemokrácia terjesztett el. Prohászka rámutatott, hogy a szociáldemokrácia és a proletariátus problémája eredendően más. Előbbi el61 GERGELY 1994: 214. 62 ÖM 24, 240. (1927. január 15-i jegyzet). Prohószka-tanulmányok, 2012-2015 107
