Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)

ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Függelék: Prohászka Ottokár említései a Borsszem Jankóban (1904-1927)

Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI

26.

1918. július 14.

Székesfehérvárra

Ecce Prohászka vadul hadonász útszéli gyilokkal,

Hős katonát lezsidóz, holtakat is letagad.

Gaz hadimilljomosoktól már nem látja az erdőt:

Árvát, özvegyet és tenget néma nyomort.

Rongy kevesektől terjedt el tova nagy tömegekre Minden időkben a bősz, gyújtogató buta vád,

Fejfák, könnyes anyák, holt tűzhelyek ezre riad fel:

Püspök uram, ha tiporsz: egyeseket, s ne a „fajt"!

(LI. évf. 28. (2640.) sz. 12.)

27.

1918. augusztus 11. Legenda aurea

Messze múltba megy most idők krónikása, Magasztos példáért, hogy ki-ki meglássa, Hogy lön az erénynek diadalkodása.

Élt azon időkben Székesfejérvárott Híres püspök, kit hittak Ottokárnak, Pátrónusa az ország minden zsidajának.

Jákob unokáit védelmébe vette,

Krisztus alázatát s mindennek felette Az papi marháknak osztását hirdette.

Hirdette peniglen ékes aranyszájjal, Melyből a szó zengve a szívekbe szárnyal, Miért is a püspökök töltek riadással.

Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012

97