Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Függelék: Prohászka Ottokár említései a Borsszem Jankóban (1904-1927)
Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI 11. 1910. október 23. Prohászka Nem kell őt dicsérnünk, mert megérdemelné; Részén az igazság, hát ne álljunk mellé; Ne is vegyük észre, mert nagyon kiválik - Hadd szidják, hadd bántsák, Butaság s kajánság Otrombán leselgjen rája mindhalálig. Ha mi érte szólnánk, neki ártanánk csak: Vak dühét növelnők az ármányos gáncsnak, Ráfognák még jobban, hogy kit így szeretnek, Az gyanús főpásztor - S bárha buzgóbb százszor Száz jezsuitánál: akkor is eretnek! Eddig is bűnéül rótták fel erényit, Pedig föl sem fogtak azokból felényit - Hátha még megtudnák tőlünk az egészet! Akkor lenne ám még A sok ártó szándék A nagy püspök ellen még sokkal merészebb És ha nem így lenne? ... Ha oly erős volna A közvéleménynek szerető hatalma, Hogy a gyűlöletnek hatalmát letörné És e ma is nagy pap, Kit jók el nem hagytak, Lenne még dicsőbb, még nagyobb emberré?... Nos, mi lenne akkor? - Biztos vagyok benne, Hogy itt akkor nagy baj, nagy fordulat lenne; Hogy épp ő, kit annyi pap-irigység rágott, Akkor, mint új Pázmány Konferencziázván Pápistává tenné az egész országot. (XLIII. évf. 43. (2237.) sz. 2.) Prohászka-tanulmcmyok, 2009-2012 85
