Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Függelék: Prohászka Ottokár említései a Borsszem Jankóban (1904-1927)
Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI 9. 1910. október 2. Ecclesia militans A parlamenti reform s a Curia. Praktikus megoldás Úgy tetszik, nem csak a szepesi püspök, hanem maga, a különben csalhatatlan római pápa is csalódásba esett a mi parlamenti reformunk, a curiai bíráskodás dolgában. A Vatikánban úgy fogják fel, hogy minden földi Curia fölött ítélhet, mint legfőbb föllebezési fórum: a római Curia. Ennek az Isten kegyelméből való joghatáskörnek kiterjed a hatalma természet szerint a magyar országgyűlési választások vitás, pörös ügyeinek végső eldöntésére is. Ez alapon kelt az a legújabb római curiai döntvény, mely a munkapárti magyar képviselő papoknak megparancsolja, hogy vagy a képviselői mandátumaikról mondjanak le, vagy egyházi javadalmaikról. (Tudtunkkal ilyen ukázt se Molnár János apát úr és esztergomi kanonok,66 se Hock János, Kőbánya lelkipásztora67 nem kapott). Meny de Val pápai kanczellár bíboros ő eminencziája68 hír szerint éppen a magyar néppárti papképviselők köréből nyerte azt a telivér jezsuita ürügyet, melyre ezen jogkorlátozó s a nemzetközi jogba ütköző intézkedését alapította a római Curiának. Köztudomású, hogy a magyar választási törvény nem ad választói jogot, tehát passzív elektabilitást, többek között a „tényleges katonáknak”. Már pedig a római egyház talán még soha sem volt annyira „Ecclesia militans", mint éppen most, s így papjai feltétlenül ezen választási tilalmi kategória alá esnek, légióként a Regnum Marianum területén. Ebből a famózus Curiai döntésből beláthatatlan kavarodás kezd kerekedni a magyar Sionon. Mert nagyságos képviselő úrnak lenni nem utolsó dolog, úgy mellékesen. Ezen túl jó plébániát élvezni s idővel zsíros kanóniára s Csernoch János példáján püspöki, egyházfejedelmi trónusra, dúsgazdag czivilistára strébolni, mint az Álmoskönyv írja: még álomnak is igen kellemes. Ezen okon természetesen érthető, hogy a római Curia megappellálhatatlan Edictuma, esetleg Interdictuma rendkívül közelről érinti Rudnay prépost69 és 66 Molnár János (1850-1919) komáromi plébános, 1903-tól esztergomi kanonok. 1896-tól néppárti képviselő. 67 Hock János (1859-1936) veszprémi, majd 1899-től az esztergomi egyházmegye papja; a fővárosban plébános előbb Kőbányán, majd Józsefvárosban. 1887-től képviselő, csak 1903-ban szakit a Szabadelvű párttal. 1918-ban a Nemzeti Tanács elnöke. 68 Rafael Merry del Val (1865-1930) ekkoriban vatikáni államtitkár, 1914-tól a Hittani Kongregáció titkára. 69 Rudnay Alajos (1859—[1912 után]) besztercebányai egyházmegyés pap, 1901-től bajmóci plébános, drozói prépost. 1910-ben a Nemzeti Munkapárt tagjaként jutott a privigyei kerület képviselői mandátumhoz a néppárti jelölttel szemben. 82 Prohászka-tanulmányok, 2009-2012
