Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Mózessy Gergely: Egy liberális élclap, a Borsszem Jankó Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI nőkként is dolgozó Prohászka céltábla volt. Paradox módon nem ezt tapasztaljuk. 1918 őszétől 1921 tavaszáig a Borsszem Jankó le sem írta a nevét. Mintha a „damnatio memoriae" mechanizmusa működött volna: annyira gyűlöletesnek tartották személyét, hogy nem beszéltek róla. Nem tartották rá méltónak. Mi áll e gyökeres fordulat hátterében? A válasz egy sajtóháborúban keresendő. A püspök az Alkotmány hasábjain jelentetett meg egy cikket Pro juventute catholica címmel,26 amelyet azután több lap is átvett. Komoly visszhangokat keltett és nagy polémia támadt belőle, melyre a püspök Pro re Christiana című írásával reagált.27 Mindkét cikknek az az alapgondolata, hogy valamiképpen helyzetbe kell hozni és támogatni kell azt a magyar fiatalságot, amely eddig katonáskodni kényszerült és nem folytathatott egyetemi tanulmányokat. A püspök konkrét példákat sorolva mondta ki azt, ami ekkoriban nagyon sokaknak csípte a szemét: hogy feltűnően sok zsidó fiatal maradt távol a fronttól, mentette ki magát a harctértől, minősíttette alkalmatlanná magát a katonáskodásra, osztatta be magát hátországi szolgálatra. Ha a kérdés sajtótörténeti utóéletét vizsgáljuk, akkor még két cikkre kell utalnunk: a legmarkánsabb válasz Prohászka szavaira Vázsonyi Vilmos, volt igazságügy-minisztertől érkezett Elég volt! címmel az Egyenlőségben. Uszító antiszemitizmussal vádolta a klérust. Prohászka Elég volt-e? című írásával reagált, tisztázva alapállását. E cikket a Katholikus Sajtó Vállalat állítólag milliós példányszámban terjesztette.28 Jelen tanulmány kereteit meghaladja e kérdéskör részletes vizsgálata. Az mindenesetre tény, hogy a hivatalos statisztikák szerint a bevonuló zsidó származású katonák vesztesége mintegy fele volt csak az általánosnak mondható rátának. A jelenség okai elsősorban társadalomtörténeti jellegűek: a legnagyobb vérveszteséget a gyalogos hadosztályok szenvedték el, amelyekbe döntő többségében agrárnépességet soroztak - s köztük valóban kevés volt a zsidó.29 A háború alatt a közhangulat amúgy is a zsidóság ellen fordult. Egyrészt az árdrágítók, a nyerészkedők, a hadimilliomosok szemet szúró többsége soraikból került ki, másrészt megnövekedett a városokban a Galíciából érkező zsidó menekültek száma. Mindez olyan feszültséget teremtett, amelyben a teljes korábbi magyarországi aszszimilációs politika megkérdőjeleződött.30 26 Prohászka Ottokár: Iránytű. In: ÖM 22,184-186. 27 ÖM 22,186-188. 28 ÖM 22, 189-194.; Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Az egyenlőség évtizedei 1881-1931. Emlékezések, dokumentumok. Hungarica Judaica 5. Budapest, 1993. 232-233. 29 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Budapest, 2001. 93-94. 30 GYURGYÁK 2001. 88-97. 70 Prohószka-tanulmányok, 2009-2012
