Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Mózessy Gergely: Egy liberális élclap, a Borsszem Jankó Prohászka-képének változásai
egy sötét szobában egyetlen gyertya mellett ül, a háttérben a villámokat szóró dörgedelmes pápa alakja jelenik meg, akinek kívánságára egy jezsuita sötét karja a világosságot egy gyertyakoppantó segítségével épp kioltani készül. [Függelék 10.] A liberális sajtó Prohászka meghurcolása mögött a „jezsuitizmust" sejtette. Kissé leegyszerűsítve e kifejezés alatt értettek mindent, amit az ecclesia militans - számukra negatív - képe jelentett. (Tomcsányi Lajos páter valóban bírálta Prohászkát, tagja volt a vigilantia-bizottságnak is, de nem volt a szerepe döntő a fehérvári püspök kálváriájában.21 Ez az interpretáció ráadásul figyelmen kívül hagyja a püspök személyes vonzódását a rendhez: Prohászka a jezsuiták neveltje volt Kalocsán és Rómában, az 1890-es években aktívan foglalkoztatta a rendbe történő belépés gondolata is,22 püspökként pedig az egyházmegyéjében lévő érdi rendházat felkarolta, annak atyáit több lelkigyakorlat tartására kérte fel papjai számára.23) Az említett lapszám 2. oldalán Prohászkához intézett üdvözlőverset is olvashatunk: „Nem kell őt dicsérnünk, mert megérdemelné / Részén az igazság, hát ne álljunk mellé" - kezdődött a vers, melynek szerzője ismeretlen. A szabadelvű lap tökéletesen ismerte saját véleménynyilvánításának hatását a klerikális közegben: „Ha mi érte szólnánk, neki ártanánk csak" - írták. A szöveg így csak Prohászka buzgóságát és erényességét nevesítette érdemei közül. Kvalitásai elismerésének legnagyobb pillanata a verset záró vízió, mely szerint, ha hagynák dolgozni és követnék „mint új Pázmány / Konferencziázván / Pápistává tenné az egész országot." [Függelék 11.] Nem a vers azonban a legmegdöbbentőbb mélységű kiállás a püspök mellett, hanem a mellette elhelyezett féloldalnyi írás, amely Az igazi liberálisok címmel jelent meg. A lap a Katolikus Néppárt emblematikus figuráját és vezetőjét, Zichy János kultuszminisztert és Prohászkát, a meghurcolt püspököt nevezte meg a kor két legnagyobb liberálisaként. [Függelék 12.] Hogy ez mekkora logikai bukfenc, a szerző is érezte, és épp azt ecsetelte hosszan, miért méltó a két katolikus közéleti személyiség a szabadelvű névre. Előbbi oka egy aktuális nyilatkozat; utóbbié maga a megtámadottság ténye. Prohászkát az írás úgy mutatta be, mint aki „egy személyben Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI 21 Adriányi Gábor: Prohászka és a római index. Budapest, 2002. 43-48.; GERGELY 1994. 121-150.; Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve (1858-1927). Budapest, 2007.177-194. 22 Elemzi a vonatkozó naplójegyzeteket Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka az alkotó. Székesfehérvár, 2000. 95-99. 23 Mózessy Gergely: Adalékok Prohászka Ottokár egyházkormányzati munkásságának értékeléséhez. In: Prohászka Ottokár - Püspök az emberért. Szerk. Mózessy Gergely. Budapest-Székesfehérvár, 2006. 89. Prohószka-tanulmónyok, 2009-2012 67
