Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Mózessy Gergely: Egy liberális élclap, a Borsszem Jankó Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI erélyesen, bár sokszor túl népies, sőt durva modorban pártolta [...] népszerűségével azonban befolyása is nőttön-nőtt."3 Ez a lelet adta az ötletet arra, hogy más irányultságú vicclapok Prohászka-képét is vizsgálni kezdjük. Különösen annak a liberális világnak a szócsövei méltóak figyelemre, amellyel Prohászka világnézeti alapállásból és társadalomkritikai indíttatásból egész életében hadakozott. A kor legnagyobb múltú, és kétségkívül legszínvonalasabb vicclapja, a Borsszem Jankó volt, amelyet praktikus okokból 1904 és 1927 között vizsgáltunk. Egy kis sajtótörténet Az élclap műfaja a 19. század szülötte, bár gyökerei a 18. századi Angliába nyúlnak vissza. A magyar nyelvű élclapirodalom mintájául az alig idősebb német lapkiadás szolgált. Leszámítva egy 19. század eleji gyatra és rövidéletű fordítási kísérletet, a műfaj a század közepén honosodott meg hazánkban. Az első önálló magyar vicclap, a Charvari (Dongó) 1848-ben született és fél évet élt meg. A szigorúbban vett politikai élclapok a Bach-korszakban születtek meg. Gombamód szaporodtak, de csak kevés volt közöttük a hosszabb ideig fennmaradó formáció, viszont hatósági üldöztetésük, cenzúrával való macska-egér harcuk egyben sikerük forrása, kulcsa is volt. A kiegyezés utáni változatos és gyorsan alakuló pártstruktúrában minden politikai formáció megtalálta a maga szócsövét. A vicclapok kezdetben meglehetősen primitívek voltak: a politikai direktmarketing eszközei.4 Az országos népszerűségű kiadványok mellett kisebb és rövidéletű helyi orgánumok is születtek. Csak Székesfehérvárott 1874-1914 közt 17 különböző élclap jelent meg rövidebb-hosszabb ideig, de négyről csak közvetett információk vannak, példányuk nem maradt fenn.5 Az országos sajtó legtartósabbnak és legnívósabbnak bizonyuló élclapja az 1867-ben a Deák-pártiként induló Borsszem Jankó lett, melyet Agai Adolf (1836-1916) szerkesztett. 1875-től a lap mögött álló, illetve azzal rokonszenvező erők kormányzati szerephez jutottak, és több évtizeden át ott is ragadtak. A Borsszem Jankó stílusában is eltért a többi politikai lapidézi: Kronstein Gábor: A Borsszem Jankó és a Herkó Páter. A konzervatív politikai humor két útja. In: Világosság, XIX. évf. (1978) 1. 48. Buzinkay Géza: A Borsszem Jankó és társai. Magyar élclapok és karikatúráik a XIX. század második felében. Budapest, 1983.6-34.; Dersi Tamás: A Borsszem Jankótól a Herkó Páterig. In: Századvégi üzenet. Sajtótörténeti tanulmányok. Budapest, 1973. 5-15. Hegedűs Éva: Élclapok Székesfehérváron a századfordulón. In: Limes. Komárom - Esztergom megyei tudományos szemle, 1990/2. 60-76. 62 Prohószka-tanulmónyok, 2009-2012
