Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: A történelem Istene. Prohászka Ottokár Történelemteológiájához
Szabó Ferenc S.J.: A TÖRTÉNELEM ISTENE. PROHÁSZKA OTTOKÁR TÖRTÉNELEMTEOLÓGIÁJÁHOZ taló öntudatot, mely »igazság, békesség s öröm«, vagyis, mely az apostol szerint az Isten országa!"57 Prohászka ezután hangsúlyozza: „De amikor azt teljes meggyőződéssel vallom, hogy az ember önmagában keresse értékeit, Istenét és nyugalmát, azért úgy érzem, hogy a gonosz világot még sem hagyhatom magára, nem mondhatom azt, hogy hát legyen az ördögé, ha rossz." Mindenkinek és az egész emberiségnek „a békét, a szeretet, a lelki felmagasztosulást magában kell megteremtenie, s míg az ilyenfajta emberekből kevés lesz, addig természetesen a világ is ilyen lesz." „Ha tehát akarunk békét s jobb világot a társadalomban s a nemzetek közt, akkor ott is első helyen azon kell lennünk, hogy belülről erkölcsösek, tiszták s igazságosak legyünk, s ezt az erkölcsösséget s igazságot azután a külvilágba is átültessük s a szerint alakítsuk a társadalmat."58 „Kellene, hogy ne az aranyborjú, hanem az igazság s szeretet Istene uralkodjék az emberiség fölött, s hogy az igazság s a szeretet rendezze viszonyainkat s építse föl társadalmunkat. Tudom, hogy ettől még meszsze vagyunk. [...] Adja Isten, hogy minél gyorsabb fejlődéssel közeledjünk a béke s az egyetértés ez országa felé. [...] Addig is pedig óvjuk meg s biztosítsuk tőlünk telhetőén lelkünk békéjét, érezzük át, hogy bennünk van az az Isten-ország, melyért élni, küzdeni, szenvedni érdemes, s melyet az evangélium gyöngyhöz hasonlít.. ,"59 Mindezekből is világos, hogy Prohászka a Jézus által hirdetett Isten országát (uralmát) nem politikai jellegűnek fogja fel, hiszen ez az Ország, a kegyelmi valóság a lelkekben csírázik és bontakozik ki. Az Egyház nem azonos az Isten országával, hanem annak csak csírája., ahogy a II. vatikáni zsinat is tanítja. Igazában Jézus maga az Isten országa (autobaszileia), ahogy Órigenész mondta. A jó és a rossz küzdelme folytatódik Krisztus tagjaiban, határvonaluk a szívünkön keresztül húzódik, ott folyik a harc a két „szeretet" között, és tart az ítéletig. A fehérvári püspök egyik 1915-ben közölt cikkében arról elmélkedik, hogy milyen legyen a hívő magatartása a háborúval szemben. Az irracionális, pusztító háború nagyobb kínja a vallásos embernek, mint a vallástalannak és erkölcstelennek. „Annak, aki a jó Istenben, a mennyei Atyában, a Gondviselő jóságban hisz, egészen sajátságos, kínzó problémái vannak." Az Isten gyermekét, ki a háború iszonyaival áll szemben, vigasztalja a hit, de gyötri is, s e hit körül neki oly fájó gondolatai lehetnek, amilyeneket a hitetlen egyáltalában meg nem tapasztal, mint aki előtt az életnek egyáltalában nincs ilyen transzcendentálisán emberi s vallásos értelme. Miután hangsúlyozta a világban levő rossz misztériumát, amelyet az ész és a szív nem 57 ÖM 9,233-234. - Vö.: Róm 14,17. 58 ÖM 9, 234. 59 ÖM 9,237. Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012 55
