Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
MŰVÉSZET ÉS EMLÉKEZET - Baku Eszter - Csíky Balázs: Hagyomány és újítás: katolikus egyházművészet a két világháború közötti Magyarországon
Baku Eszter-Csíky Balázs: HAGYOMÁNY ÉS ÚJÍTÁS... Eközben, talán éppen a halogató egyházi magatartást látva, az építész szakma is sürgette egy, az egyházművészeti alkotások, elsősorban a templomok terveit véleményező szervezet kijelölését vagy létrehozását, de ezt nem a püspöki kartól, hanem a kormánytól várta. 1928 őszén a magyar irodalmi és művészeti kongresszus építőművészeti szakosztályának javaslatai között szerepelt, hogy a kongresszus kérje fel a kultuszminisztert, gondoskodjék arról, hogy minden egyházművészeti alkotás tervét vagy az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnál, vagy a kultuszminisztérium egyházművészeti előadójánál (ekkoriban Gerevich Tibor) vagy egy újonnan létesítendő szervnél tanácsadás vagy véleményezés céljából előzetesen be kelljen mutatni. Továbbá a kultuszminiszter kérje fel a hercegprímást és a többi egyház vezetőjét, hogy ezt a szervet a fennhatóságuk alá tartozó egyházi hatóságok „köteles figyelmébe" ajánlják.34 A javaslat előadója Fábián Gáspár, a korszaknak az egyházművészet területén sokat foglalkoztatott építésze volt. Shvoy Lajos 1928 őszére elkészült tervezetének meglehetősen vegyes fogadtatása volt. A püspöki kar meghatározó tagjai közül Rótt Nándor veszprémi püspök szerint „a Központi Iroda szintén hasznos, de nézetem szerint csak átmeneti jelentősége lehet [...] Nem tartom szükségesnek az állandósítást, mert nem tudnák foglalkoztatni személyzetét, legfeljebb akkor, ha minden építési tervet ehhez küldenének fel felülvizsgálatra és tanácsadásra. Ez pedig túlságba vitt koncentráció. Ilyent más országban nem ismerek. [...] A sok központi szervnek és irodának ellensége vagyok azért is, mert a művészetet megillető szabadságot is korlátozza és sokszor a központok zsarnokságára vezet. Maradjon meg az »ars liberalis« s az egyéniségnek jusson elég mozgási tér. Az egyházmegyei művészeti irodák évi jelentéstételét sem tartom szükségesnek. Nem történnek nálunk olyan messzemenő változások. Ez csak arra volna jó, hogy a központi iroda létjogosultságát valamivel is igazolhassa. Röviden: fődolog az egyházmegyék főpásztorai alkossanak egyházművészeti bizottságot - nem is annyira irodát - készítsenek elenchust értékes dolgainkról - ápolják a fiatal papságban az egyházművészet szakszerű tanítása által a művészeti érzéket."35 Hanauer István váci püspök hasonló véleményen volt: „Igazán művészi alkotásra szegénységünk mellett oly ritkán nyílik alkalom, hogy a tervezett nagy szervezeteket nem tudnánk foglalkoztatni. Az egyházművészeti tanács tervezett összeállítása olyan bonyolult, hogy attól lehetetlen volna egységes véleményt kapni. Minden művész közismerten csak önmagát ismeri el. A céhen kívül álló művész soha sem érhetne el sikert. Eltekintve attól, hogy minden 34 Építő Ipar - Építő Művészet 52. évf. (1928) 15-16.161. 35 PL Cat. D/c, 3319/1928. (3178/1930. alapszám) Rótt levele Serédinek, Veszprém, 1928. november 19. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 299
