Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)

MŰVÉSZET ÉS EMLÉKEZET - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár címerváltozatainak értelmezési lehetőségei

Az 1920-as évek közepén készült portrén megtörténik az eredendő­en lebegő madár feltörekvővé, növekvővé való átformálása. Egy hivata­los, több előtanulmányon keresztül formálódó portré végső verzióján hi­bás címert szerepeltetni - elképzelhetetlen. Azt kell feltételeznünk, hogy a „címertörés" nem volt Prohászka ellenére. Lehet, hogy maga sugallta; s lehet, hogy az eredendően a művész figyelmetlenségén múló változtatás­ra maga adta áldását - mert felfedezte benne a leikével rokon vonást. Prohászka többször írt az égbe törő, felemelkedő sasról. Egy 1896-os ta­nulmányában olvashatjuk a kérdést: „A sas nem lendül-e föl merész ívben fel­hők közé «Isten kegyelméből»?"76 1903-ból való a következő szöveg, melyek­ben a szentírás már ismert képét idézi: „Szárnyalás kell az igazi szeretetnek, mely szárnyainak árnyékával is enyhülést, üdülést hoz a szenvedő világnak; extati­­kus lendület kell neki, mely repülni tanítja az áldozatnak,szeráfjait, — mely mint Mózes énekének sasmadara «provocans pullos ad volandum», fiókjai fölött repked, s ébreszti bennük a vért, mely magasba tör."77 Rendkívül erőteljes és szemé­lyes egy következő évben elmondott szentbeszédének fordulata: „Nekem az a sas kell, mely hegyek, kertek, bércek fölé emelkedik. És ez a krisztusi lélek." 78 79 S idézzünk még fel egy Szent Imre születésének 900. évfordulójához kö­tődően 1907-ben elmondott ifjúságnak szánt prédikációt: „...megakad sze­münk a vijjogó s a szélvész szárnyain a magasba fölcsapó sasnak lendületén; ezt a föl-föltörő, dacoló, emelkedő erőt csodáljuk; csodáljuk a természetben, csodáljuk a kegyelemben. Itt, a kegyelem országában is [...] szárnyalnak sasok. Kiemelkednek szentjeink a földről, ki az ég felé..79 Érdekes módon ezek a szövegek is a kö­zépkorú Prohászka alkotásai. Azaz nem mondhatjuk, hogy a címertörés hátterében új gondolatok állnak; csak azt, hogy az idősödő, egyre határo­zottabban misztikussá váló Prohászka visszanyúl korábbi képeihez. Az oldalirányú repülés iránya a fenti kontextusban - mely szerint a lebegő sas szinte mozdulatlan, csak élvezi a repülést - voltaképp mellé­kes. Azonban a címer sasa tesz is valamit: keresztet hoz magával, a hár­mas halom, tehát Magyarország fölé. így pedig már korántsem mindegy, hogy honnan érkezik. Az autentikus címeren abba az irányba száll a sas, melyet gondolkodásunkban a térképek tájolása miatt nyugatról kelet­re való mozgásként érzékelünk. Prohászka életében ez lehetett program: nyugatról - egészen konkrétan Rómából, az Egyház szívéből - elhozni Magyarországra a modern teológia szemléletét és annak kibontakozóban Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR CÍMERVÁLTOZATAINAK ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEI 76 Prohászka Ottokár: A tradíció elve nemzetben s egyházban. In: ÖM 10, 27. 77 Prohászka Ottokár: Az igazi szeretet. In: ÖM 8,171-172. 78 Prohászka Ottokár: Krisztus kegyelmei. In: ÖM 17,15. 79 Prohászka Ottokár: A magyar ifjúság példaképe. In: ÖM 18,113. 284 Prohószka-tanulmányok, 2009-2012

Next

/
Thumbnails
Contents