Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
MŰVÉSZET ÉS EMLÉKEZET - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár címerváltozatainak értelmezési lehetőségei
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR CÍMERVÁLTOZATAINAK ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEI ismert. Maga Prohászka térne el a kánontól? Mivel egy extravagáns egyéniséggel állunk szemben, ez lehetséges. Vajon véletlen „baleset" ez a színválasztás, vagy szándékolt, tudatos lépés? Egyértelmű választ erre nem adhatunk, érvek ugyanis mindkét álláspont mellett szólnak. Prohászka naplójában 1913. október 15-én egy hivatalos római útjára visszaemlékezve így ír fejfedőjéről: „Nem volt tripicses kalapom, hanem csak puha szélesebb karimájú kalabrese-féle tökfödőm. Arra biggyesztettem rá az aranyos zöldes pántlikát, a szép kvasztlival. Hát nem föstöttem nagyon monsignore-nek, s vettem is észre, hogy a bronzkapunál a jó svájciak úgy megbámulták a kalabreset, hogy későn vették észre, hogy az alatt püspök rejlik. Azután mégiscsak »Gewehr heraus« volt, de hát elkésve."7 A főpapi külsőségekre nem sokat adó Prohászka számára tehát mellékes volt ez a kellék. E háttér ismeretében a hibás színválasztás mögött pusztán figyelmetlenséget gyaníthatunk. Van azonban a püspök élettörténetének olyan mozzanata, amely miatt akár szándékosságot is sejthetünk a kalap fekete színválasztásában. Prohászkáért esztergomi spirituális korában rajongtak diákjai, s maguk között „fekete bíboros"-nak nevezték a címektől, rangoktól, méltóságjelvényektől mentes papot.8 A kalap színe utalhatna akár erre az epizódra is - hozzátéve, hogy az már valóban szembeszökő és elképzelhetetlen lett volna, hogy a bíborosi szinthez igazodó mennyiségű, azaz 5-5 sornyi bojt kerüljön rá. Kínálkozik egy harmadik, „középutas" magyarázat is. Bertényi Iván megállapítása szerint a magyar egyházi heraldika törekedett a természethű ábrázolásra.9 Márpedig egy valóságos püspöki kalap olyan, mint a címerábrázoláson látott: fekete, zöld bojtokkal [9. kép], A címerábrázolás színválasztásának háttérben állhat tehát a természethűségre való törekvés.10 E vélekedés mellett szól az is, hogy az autentikus pecsét vésetén csak a halmok és a mező színei jelennek meg a hagyományos heraldikai színjelölő sávozással - míg a természetes színű részek (madár, kereszt) sávozatlanok maradnak, miként a kalap is. (A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy e címercsalád más sajátsággal is bír. Egyértelműen a madár csőrébe helyezik a keresztet - szemben az e kérdést voltaképp nyitva hagyó autentikus képpel.) 7 Naplójegyzetek 1. 347. -1913. október 15. 8 Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka, az alkotó. Székesfehérvár, 2000.153-205. 9 Bertényi Iván: A magyar egyházi heraldika néhány kérdése. Főpapi címerábrázolásaink egyes jellegzetességei. In: Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis V. A 2010. szeptember 15-i „Egyházi heraldikai emlékeink nyomában " című konferencia és a kiállítás anyaga. Szerk. Beke Margit. Budapest, 2011. 15-16. 10 SZEM, lelt. sz.: 98.1406. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 269
