Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
NAGYJAINKRÓL - Mózessy Gergely: Szekfű Gyula levele Prohászka Ottokárnak „A száműzött Rákóczi" vitája kapcsán
Mózessy Gergely: SZEKFÚ GYULA LEVELE PROHÁSZKA OTTOKÁRNAK sorozatban található Szekfű Gyula 1916. január 31-én, Bécsben kelt levele, melyben a történész reagál a püspök által a Pázmány Egyesület közgyűlésén elmondott beszédre, melyet a sajtóból ismert meg. A beszédben Prohászka valóban elejtette azt a megjegyzést, amelyre Szekfű reflexiója megszületett - ám egyáltalán nem tekinthetjük azt az eszmefuttatás lényegi elemének.5 A mellékesnek tekinthető megjegyzésre a történész zsigeri reakciója azonban érthető, különösen annak az éveken át tartó boszorkányüldözésnek az ismeretében, amelyet elszenvedni volt kénytelen.6 Szekfű Gyula Székesfehérvár szülötteként Prohászka Ottokárt vélhetően személyesen is ismerte. Testvére, Szekfű Ignác a fehérvári egyházmegye papja volt. Szemináriumi tanár, akinek püspökhöz intézett levelei meglehetősen szókimondóak, néha a kritikától sem mentesek - így nyugodtan nevezhetjük nagytekintélyű személyiségnek.7 Érdekes azonban, hogy e levélben a történész még csak nem is utal testvérére, hanem közvetlenül áll a főpásztor elé - igaz, mint bevezető soraiból kiderül, nem előzmény nélkül. Egy 1914 májusában lezajlott levélváltásra vonatkozhat a történész utalása, akkor arra próbálta - sikertelenül - rávenni a püspököt, hogy A száműzött Rákóczi kérdését a Katholikus Népszövetség ülése ne vegye napirendre.8 Maga az inkriminált, sok vitát gerjesztő mű, A száműzött Rákóczi 1715- 1735 nem található meg a püspöki könyvtárban. Ebből azonban önmagában nem következik, hogy Prohászka egyáltalán nem olvasta volna - hiszen közismert, hogy egy helyi könyvkereskedő átnézésre-tájékozódásra is rendelkezésére bocsátotta újabb szerzeményeit, melyekből a püspök csak az őt valóban érdeklő munkákat vette meg.9 A püspöki könyvtárban fellelhető azonban Szekfű Gyula két 1914-ben kiadott vitairata, a Felelet a száműzött Rákóczi dolgában és a magánkiadásban megjelentetett Újabb válasz bírálóimnak. Utóbbiban a „Méltóságos Prohászka Ottokár püspök úrnak legmélyebb tisztelettel a szerző" dedikáció olvasható.10 Nem kizárt, hogy e fü-5 E beszédet lásd Magyar kultúra címmel: ÖM 22,133-137. 6 Vő. pl.: Dénes Iván Zoltán: A „realitás" illúziója. A historikus Szekfű Gyula pályafordulója. Budapest, 1976. Újabban: R. Várkonyi Ágnes: A pályakezdés esélyei. In: A negyedik nemzedék és ami utána következik. Szekfű Gyula és a magyar történetírás a 20. század első felében. Szerk. Ujváry Gábor. Budapest, 2011. 35-57. 7 Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a székesfehérvári papnevelés. In: Laudatio et salutatio - Tanulmányok Farkas Gábor születésnapjára. Szerk. Csurgai Horváth József - Demeter Zsófia - Vízi László Tamás. Székesfehérvár, 2004. 324-325, 327. 8 Szekfű levele nem maradt fenn, Prohászka válaszát ismerteti DÉNES 1976. 133. 9 Laczkó Gábor: Prohászka Ottokár könyvtára. In: Vár, [1. évf.] (2005) 3. 79. 10 SzfvPK, lelt. sz.: 15681 és 15682; jelzetük F. 839 és F. 840. Prohószka-tanulmónyok, 2009-2012 251