Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
NAGYJAINKRÓL - Szilágyi Csaba: „Pro Libertate". Prohászka Ottokár beszéde a magyar ifjúsághoz II. Rákóczi Ferenc újratemetésekor,
Szilágyi Csaba: „PRO LIBERTATE" 1908-ben pedig egyik beszédében arra hívja fel a figyelmet, hogy a Szent Korona „által jelzett állameszmével szemben más irányzatok kerekedtek felül, s Szent István, Szent László, Hunyadi, Rákóczi, Kossuth Magyarországának oltárával szemben bálványokat is állított fel a történelmi érzésben megfogyatkozott tudomány [...j."25 Prohászka 1910 januárjában írt püspöki körlevelében idézi a híres Rákóczi-imát: „Rákóczi Ferenc imáját nekem kell nemcsak elmondanom, hanem átéreznem s főleg átélnem, hogy «Győzhetetlen én kőszálam, Védelmezőm és kőváram, A keresztfán drága áron, Oltalmadat tőled várom»."26 Igen, az imádságot nem elég csak elmondani, hanem átélni is kell - üzeni híveinek a püspök. 1916-ban a Magyar Kútára című írásában világosan látja az történettudomány nehézségeit is. „Van katholikus és pogány filozófia, van katholikus és nem-katholikus történelem, amint van ázsiai és európai filozófia s van osztrák és magyar történettudomány, van Rákóczi-kultusz és van Rákóczi-kultusz aláásása.”27 28 Ha az 1900-as évek történetíróinak munkásságát vizsgáljuk, akkor a „Rákóczi-kultusz aláásása" megjegyzés minden bizonnyal nem ok nélkül történt. Említettük, hogy Thaly Kálmán ellen 1913 után támadások indultak. Ám az igaz „vihart" Szekfű Gyula történész (1883-1955) A száműzött Rákóczi című könyve okozta, amely 1913-ban jelent meg. Hatalmas vita bontakozott ki. Szekfű elemzése a Thaly által összegyűjtött tényanyagra épült, de tudatosan a nagy elődével ellentétes szellemben került feldolgozásra. Glatz Ferenc így foglalja össze a vita lényegét: „Szekfű könyve [...] az emigráns Rákóczi és környezete kiszolgáltatottságát állította középpontba. Az emigránsok elszakadását a hazai, magyar viszonyoktól. A Parlamentben a függetlenségi ellenzék a Rákóczi-könyvben Bécsből irányított labanc támadást szimatolt. A politikailag felpiszkált sajtó Szekfűt úgy állította be, mint a Habsburg-ellenes függetlenségi harcok emlékének, a magyar nemzeti függetlenség hagyományának sárba tipróját. A Rákóczi-kultusz aláásásának egyik markáns képviselőjéről kevesebb szó esik a hazai történetírásban. Szende Pálról van szó, aki még 1906-ban megjelent írásában Rákóczit deheroizálja. „II. Rákóczi Ferenc az események lefolyására döntő befolyást nem gyakorolt. Inkább kontemplativ kedély, mint a tettek embere volt, s bár tisztán látta [...] főbb embereinek vétkeit és hibáit, de a viszonyok kényszere miatt nem tudott azokon változtatni." Mindezek miatt az 25 ÖM 18,247-251., 249. 26 Prohászka Ottokár: Hogyan élhet az ember hitből? In: ÖM 9, 77-100. Idézet helye: 91. 27 Prohászka Ottokár: Magyar Kultúra. In: ÖM 22,133-137., Idézet helye: 135. - Lásd még a témához kötetünk következő írását. 28 Idézi: SZILÁGYI, 2007. 67. 248 Prohószka-tanulmányok, 2009-2012
