Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)

NAGYJAINKRÓL - Szilágyi Csaba: „Pro Libertate". Prohászka Ottokár beszéde a magyar ifjúsághoz II. Rákóczi Ferenc újratemetésekor,

Szilágyi Csaba: „PRO LIBERTATE"

az irányba is, hogy a püspök kiket és milyen célokat, eszményeket tartott fontosnak a magyar ifjúság számára.

Prohászka beszédének bevezető gondolatai között olvassuk a következőket: „Szívünket átjárta a Gondviselésbe vetett remény, hogy az Isten megihlette a király szívét s megértette vele a nemzetnek közel 200 éve égbe szálló vágyátí3 s folytatja majd művét ezentúl is."4 Ahogy a beszédben is olvasható, egy 200 évre visszanyúló folyamatról van szó. Az előzményekről csak röviden szólunk: Az 1715. évi XLIX. törvénycikk nemzetárulónak bélyegezte meg a számkivetésben élő II. Rákóczi Ferencet. A magyar történelemben az 1867-es kiegyezés új helyzetet teremtett. A császárnak - aki magyar király is lett - önmérsékletet kellett tanúsítania a nemzeti törekvésekkel szemben. A magyarok a kiegyezéssel nem ellenségnek számítottak, hanem immár szövetségesnek, akiknek nemzeti érzéseit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. 1873-ban Zemplén vármegye közgyűlése elhatározta, hogy Rákóczi és bujdosótársai hamvainak hazahozatala érdekében feliratot intéz az országgyűléshez. A vármegyék és a szabad királyi városok egymás után csatlakoztak ehhez a hazafias felhíváshoz. Az események felgyorsultak, az uralkodó dilemma elé került. Az agg császár végül is beleegyezett az újratemetésbe. Ezt Tisza Istvánnak sikerült elérnie (1904. április 21-én jelent meg I. Ferenc József rendelete a hamvak hazaszállításáról), de a temetési szertartásra már Wekerle Sándor miniszterelnöksége alatt került sor.5

Prohászka Ottokár 1903-ban Pro libertate! Előre! címmel írt egy buzdító cikket a Zászlónk című folyóiratba. Az „Alpesek mély völgyéből" írta sorait az ifjúságnak, és a szövegből kiderül, hogy „A Rákóczi-ünnepélyek ihletében sokszor emlegetik manapság a Rákóczi-zászlót, melyre az volt hímezve: «pro libertate», a szabadságért. Igen, ami «Zászlónk» a szabadság kivívására vezet bennünket; szabadságot akarunk, rabok többé nem leszünk.''6 1903-ban volt kétszáz éve annak, hogy kirobbant a Rákóczi-szabadságharc, erre való utalás a „Rákóczi-ünnepélyek". Ismert, hogy Prohászka egykori esztergomi szemináriumi növendékei alakították meg a Regnum Marianum papi közösséget. A Zászlónk a Regnum lapja volt.7 Az idézett szövegünkben tehát a

Barlay által közölt szöveget vettük alapul, szükség esetén javítottuk a Schütz-kiadásban található variáns szerint.)

3 A szerző kiemelése - A szerk.

4 PROHÁSZKA 1920. 24-25.

5 Tverdota György: II. Rákóczi Ferenc újratemetése. In: Rubiconline 2009/3. http://www.rubicon

. hu/magyar/oldalak/2_rakoczi_ferenc_ujratemetese/ (2011. november)

6 ÖM 8, 99-101.

7 Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és Szent Imre. In: Prohászka-tanulmányok, 2007-2009. Szerk. Mózessy Gergely, Székesfehérvár, 2009.130.

Prohászka-tanulmányok, 2009-2012

243