Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
LELKISÉG - Orvos Levente: A „sentire cum ecclesia" ignáci elv nyomai Prohászka írásaiban
Orvos Levente: A „SENTIRE CUM ECCLESIA" kább egyfajta szélsőség, mint valós reformtörekvés, XVI. Benedek szavaival élve a zsinati szellem „mutációja"12 tehető felelőssé ezen irányzat kialakulásáért. Visszatérve Prohászkára, az ő egyházképében még kiválóan megfért egymással a modernség és az egyház szenvedélyes szeretete. Nála e két szempont összehangolása még nem okozott komolyabb nehézséget. Az egyház demokráciája című cikkében jelesül így ír: „A mi demokráciánk az apostolok s az apostoli férfiak demokráciája, vagyis alázatos hite, áldozatos élete, a világ szellemének megvetése, a nép minden érdekének emelése. Ebben a demokráciában meg van óva az egyházias érzés s az egyházhoz való érzékeny ragaszkodás, valamint előtérbe van állítva a kor minden szükségletének s szellemi irányának tekintetbevétele."13 Ugyanitt fogalmazza meg egyértelműen, hogy mit gondol azokról az újítókról, akik a modern gondolkodás égisze alatt terjesztik heterodox nézeteiket: „Oly demokraták, kik az egyház elé állnak s «balra át»-ot vezényelnek a liberalizmus, a dogmatikus tolerancia pusztaságaiba, azok a demokráciáért lelkesülhetnek ugyan, de lelkesülésükben sok a mámor, a tévely s a hóbort; azok a demokráciával a tekintélyt megrontani s az alázatot, erőteljes hitet engedékenység és modern racionalizmus által vizenyőssé tenni kívánják."14 Tisztában van persze az integrizmus veszélyével is, így hát amikor a demokratizálódást és a nyitást sürgeti, tisztelettel ugyan, de nem feledkezik meg azokat is figyelmeztetni, akik merő formalitásból, félénkségből illetve hatalomféltésből ragaszkodnak az egyház kincseihez. Ezeknek a túlzó irányzatoknak - mint írja - „mérsékelniük kell a támadások benyomásaiból reájuk vetődött «világ-iszonyt», hogy ne fázzanak a modern élettől s hogy az új viszonyok közt is föltalálják magukat. Nem vagyunk a középkorban, sem tudományunkkal, sem közjogi intézményeinkkel; tehát ne éljünk a középkorban".15 A Modern Katolicizmus című állítólagos modernizmusa miatt később indexre került írásában külön fejezetet szentel az „egyházias érzület" és a modern egyházkép viszonyának. Legelőször is annak a meglátásának ad hangot, hogy az egyházat sokszor bizony valós kritika éri a világ s a modernek részéről, amit nem elkendőzni kell, hanem szembenézni vele. „De ez a fölismerés - írja - egy szikrát sem fojt el szívünk-lelkünk lángadozásából az anyaszentegyház iránt; mert hibái dacára fölismerjük benne a világ legfölségesebb, 12 Ratzinger, Joseph: Principles of Catholic Theology: Building Stones for a Fundamental Theology (Theologische Prinzipienlehre). San Francisco, 1987. 372. 13 ÖM 10, 48-49. 14 ÖM 10,48. 15 ÖM 15,181. Prohószka-tanulmónyok, 2009-2012 235
