Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)

LELKISÉG - Orvos Levente: A „sentire cum ecclesia" ignáci elv nyomai Prohászka írásaiban

Orvos Levente: A „SENTIRE CUM ECCLESIA" jelöli bennük a katolikus lelkiség ismérveit nemcsak hitvédelmileg, bár ebben a negatív megközelítésben ragadható meg leginkább a kérdés lé­nyege. Szerinte az Ignác szabályaiból kirajzolódó „egyetemes katolikus felfogás" olyan tévedésekkel szemben fogalmazódik meg s jelent „örök érvényű" fogódzót, mint modernizmus, naturalizmus, laicizmus, kvietiz­­mus, amerikanizmus és álmiszticizmus. De pozitív formában is nyugod­tan kijelenthető, hogy az olyan hitelvek hangsúlyozását, mint engedel­messég, a szentségek gyakori vétele, a liturgia szeretete, a papi nőtlenség s az evangéliumi tanácsok szerinti élet nagyrabecsülése, Mária-tisztelet, búcsújárás, értelmetlen csupán a protestantizmus elleni küzdelem eszkö­zeinek tekinteni. A 16. századi hitújítás sok hasonlóságot mutat Prohászka korának ki­hívásaival, így Ignác amúgy is sarkalatos irányelveit a küszöbönálló mo­dernizmus tette időszerűvé elsősorban azokban a jezsuita intézetekben, ahol Prohászka eszmevilága formálódott. Prohászka római útirajzában maga is szól „az egyházias érzelmet reprezentáló kollégiumok befolyásáról".6 Tudvalevő, hogy mind a Német Magyar Kollégium mind a Collegium Romanum alapítása Szent Ignác nevéhez fűződik, aki ezeket épp azért hozta létre, hogy bennük Róma-hű papok nevelődjenek. „A római kollégi­umokban nyert kiképeztetés - írja Prohászka - zálogul szolgált a pápának, hogy azok növendékeit híveinek tekinthesse, - s éppúgy a hithez hőn ragaszkodó fejedel­mek bennük látták képviselve az orthodoxiát."7 A „Római Iskola" hatása A római évek hatása érhető tetten tehát itt is. Mindazonáltal figyelem­reméltó tény, hogy az említett ignáci elvek erős apologetikus illetve érték­őrző jellege mégsem alakított ki Prohászkában túlzott tradicionalizmust, és ebben nem kis szerep jutott a Római Iskolának. Szabó Ferenc monográ­fiájában8 külön fejezetben elemzi azt a szellemtörténeti hatást, amelyet az Iskola gyakorolt. Elsősorban Giovanni Perrone munkásságára mutat rá, aki az akkortájt meglehetősen gyanús pozitív, történeti teológia irányában tett lépései­vel tulajdonképpen előkészítette a talajt a modernizmusra adott koherens katolikus válasz számára, jóllehet maga is az új-skolasztikus mozgalom 6 ÖM 16,189. 7 ÖM 16,189-190. 8 Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve (1858-1927). Budapest, 2007.19-20., 47-55. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 233

Next

/
Thumbnails
Contents