Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
LELKISÉG - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár és Szent Ignác lelkigyakorlatai. A jezsuita neveltetés befolyása Prohászka lelkiségére
Szabó Ferenc S.J.: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS SZENT IGNÁC LELKIGYAKORLATAI Szent Ignác Lekigyakorlatai Bevezetésképpen itt néhány adat Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvéről,33 A jezsuita lelkiség és a Rendalkotmány forrása ez a könyvecske, amely a megtért baszk katona tapasztalataiból született. Visszaemlékezéseiben34 Ignác beszámolt megtéréséről: a rá hatást gyakorolt olvasmányokról (Jézus és a szentek élete. - V. 5-11.), montserrati és manresai tapasztalatairól (1522). Manresában „látomásai" voltak (a Szentháromság, az Oltáriszentség, Jézus embersége - V. 28-29.), és ugyanott a Cardoner folyó mellett megvilágosodásban volt része: „Nem látomást látott, hanem sok mindent megértett és felismert, lelki dolgokat csakúgy, mint a hitre és a tudományra vonatkozókat." (V. 30.) Ezek az alapvető manresai élmények azonban nem feledtetik vele azt a tanítást, amit előtte és utána kapott Istentől. Krisztus és a szentek életének olvasása „nem kevés világosságot hozott számára" (V. 9.), és lemásolta, amit meg akart őrizni emlékezetében (V. 11.). Manresában is, amikor a szellemek megkülönböztetését gyakorolta, tanult olvasmányaiból is (V. 26.), különösen a Krisztus követéséből. Ignácot egész életén át Isten vezette megtérésétől kezdve. Döntő élménye volt még a La Storta-i látomás, amikor Róma felé tartottak Faberrel és Lainezzel (V. 96.): Miasszonyunk közbenjárását buzgón kérte, hogy Fia mellé helyezze. Nos, itt a kis Róma közeli helység kápolnájában imádkozva lelki szemével világosan látta, hogy "Isten, az Atya, odahelyezte őt Fia, Krisztus mellé". A La Storta-i látomásban a keresztjét hordozó Krisztus szolgálatába fogadta. A Krisztus Királyról (Lgy. 91-98.) és a Két zászlóról (Lgy. 136-147.) szóló lelkigyakorlatos elmélkedések alapélménye itt keresendő. Szent Ignác a Lelkigyakorlatok „második hetében", a Krisztus Királyról és a Két zászlóról szóló elmélkedésekben (Lgy. 91. 136.) írja: azt kell kérnem Urunktól, hogy ne legyek süket hívására, hanem készséges és szorgos szent akaratának teljesítésében. És ha az isteni Felség kiválaszt és elfogad, felajánlom magam teljes követésére, vállalva a keresztet is. A világ Üdvözítője követőket, munkatársakat keres, akik részt vesznek szenvedésében, hogy dicsőségében is osztozzanak. A jezsuita Jézus társa: sorsközösséget vállal a Mesterrel, hogy segítse az embereket megtalálni az üdvözítő igazságot, Jézus Krisztust, aki maga az Út, Igazság és Élet. 33 Loyolai Szent Ignác írásaiból. Szerk. Szabó Ferenc. Róma, 1990. 67-181. (Továbbiakban Lgy.) 34 Uott. 185-239. (Továbbiakban: V.) 212 Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012
