Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Jancsó Árpád - Jambrik Tímea - Mózessy Gergely: Prohászka más élclapokban
Jancsó Árpád - Jambrik Tímea - Mózessy Gergely: PROHÁSZKA MÁS ÉLCLAPOKBAN sem kerülhette el csipkelődését. A 20. század elején Vaszary Kolos hercegprímás alakja szinte havi rendszerességgel tűnt fel a lapban. Prohászka Ottokár irányában azonban a szerkesztőség egyöntetű szimpátiája figyelhető meg. A lap szöveges Prohászka-említései egyöntetűen kiemelik a püspök különleges képességét a frappáns szónoklatok tartásához. Elsőként 1905 őszén olvashatjuk a püspöki kinevezését 47 évesen kézhez kapó, de hivatalába még be nem iktatott Prohászkáról: „A Pázmán-serleget az idén Prohászka Ottokár dr. fehérvári püspök köszöntötte fel. Magasan szárnyaló, remek beszéd kíséretében, mely telve volt nemcsak megkapó gondolatokkal, de céltudatos ideákkal is. Nem hiába lett ily hamar püspök, de az ő remek talentuma valóságos apostollá is avatták őt,"21 1908 februárjában a Katolikus Népszövetség díszgyűlésén tartott beszédét idézi - meglehetősen vázlatosan - a lap: „<Uj világ hasad ránk, mely ki akarja alólunk rántani a régi alapokat, nem csak a párnát húzza ki a nép feje alól, hanem a mennyországot, a csillagos boltot és a kétség, a hitetlenség fekete éjjelével akarja leborítani. Álljon fel tehát a magyar és toppantson lábával, hogy megállítsa a rengő hazai földnek szakadó partjait. Törjön le mindent, ami vele szembe áll, s zászlaját a népjólét fokára tűzze fel.>" Majd kommentárként ennyit fűz hozzá az elhangzottakhoz: „Prohászka püspök ajkairól megszokták már a frappáns, vesékig markoló velős szavakat, de ilyen hatással még alig beszélt valaki.''22 1908 májusában a püspök munkáskérdésről mondott gondolatait idézi a lap, immár lényegesen követhetőbben: „Ha a mai világ demokrácziáját jellemezni akarjuk, ne tekintsünk a jövőbe. Az egyház patrónusa, a kérges kezű, de meleg szívű szent József azt hirdette, hogy a munkás életét ideálissá kell tenni. Ma a munkásosztály ki van szakítva a nagy társadalom testéből. Milyen eszközökkel akarunk a munkásosztály sorsán segíteni? Törvényeket alkotunk, műveljük a munkásságot és lakóházakat építünk neki. Ez azonban nem elég. Lelket kell önteni a munkásba, hogy az is lelket vihessen a munkájába. Nemcsak az osztályharcz önérzetét kell belenevelni, hanem önuralomra, önfegyelmezésre kell szoktatnunk a munkásokat. A szocziáldemokráczia a munkásokat csak osztályharczra tanítja. A munkásnak pedig éreznie kell, hogy benne szív dobog. Akármilyen szocziális intézményeket létesítünk, ha le nem győzik magukban az állatot, a munkásokon, a munkástársadalmon nem segít egyik sem. Nevelni kell a munkást erkölcsre, józanságra és igaz kereszténységre. Mit használ a munkásoknak a munkabérek folytonos 21 Herkó Páter, 1905. november 5. 3. 22 Herkó Páter, 1908. február 2. 3. - Maga a beszéd nem jelent meg az ÖM-ben. Hasonló gondolatokat közöl azonban egy ez évi pásztorlevélben is a püspök. Vö.: ÖM 20, 216-219. 110 Prohászka-tanulmányok, 2009-2012
