Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Szabó Ferenc: Három szociális apostol. Prohászka Ottokár -Kerkai Jenő - Apor Vilmos
Szabó Ferenc S.J.: HÁROM SZOCIÁLIS APOSTOL reszthalálig; akkor szenvedni nem vak sors üldözése, hanem Krisztus követése. A Betlehemi Kisdedben hinni annyit jelent tehát, mint megtalálni az összes nagy emberi problémák megoldását, a szociális bajok orvoslását. [...] Jelet, biztatást a munkában, vigaszt a szenvedésben, mérsékletet a földi javak élvezetében, áthidalását az ellentéteknek, jogot és igazságot, valóban „békességet a jóakaratú embereknek". A XX. századnak háborútól sújtott, forradalmaktól feldúlt; a szociális bajok annyi sebétől vérző társadalmának vissza kell térnie a pásztorok egyszerű alázatával, a napkeleti Mágusok higgadt bölcsességével a betlehemi jászolhoz, a barlang I sötétjéből áradó világossághoz, hogy megtalálják végre a béke, a szeretet és megér\ tés útját, melyet sem Trianonban, sem Genfben és legkevésbé Moszkvában nem ta- I lálhat meg soha."30 És még egy idézet az egyik húsvéti írásból (Lumen Christi, 1931. ápri! lis 4.): „Krisztus világossága és a Pogányság Sötétségének harca volt tehát többé- \ kevésbé mindig az emberiség története. A mai kor talán fokozottan az. A „Lumen 1 Christi" fénye nem halványult el, sőt mintha erőteljesebben kibontakozna a múlt \ ! század ködhomályából, de mily sötét fellegek gomolyognak az égen! Rémítő ár! nyak! Keleten a bolsevizmus titokzatos fantomja, nyugat felől a felhalmozott tőke í zsarnoksága fenyegeti az emberiséget, jobbról túlzó nacionalizmus, balról hazátlan nemzetköziség tör a hatalomra, gépek falják fel az emberi izmokat, összeharácsolt aranykészletek ölik a gazdasági életet, ipari és gazdasági túltermelés mellett j tömegek éheznek és millió kar tétlenségre kárhoztatik, homály mindenütt, vakság, j í nem érti egyik a másik nyelvét, mint a bábeli nyelvzavar idején, nincs átfogó eszme, nincs összefogó fundamentum, világosság felé kiáltanak kormányok és törvényhozások, fényt várnak tudósok és tömegek egyaránt. Igen, a „Lumen Christi" I kell a XX. századnak. Az egyedüli áthidalás a nemzetek és társadalmi rétegek közt I Krisztus fényessége. Az egyetlen út a kibontakozásra a krisztusi eszmék felvilla\ nása az agyakban, a krisztusi parancsok megújhodása a lelkiismeretekben, a krisztusi szeretet lángralobbanása a szívekben. [...] A trianoni sírba szorított magyar nemzet e világosság felé fordítja ma tekintetét, s mint a virág bimbója a tavaszi \ napsugártól, úgy várja ettől a fénytől újraéledését és régi dicsőségben való kibon\ tokozását. AllelujaZ"31 1941 elején Apor Vilmos győri püspök lett. Március 2-án zajlott le beiktatása. Igazában a gyulai módszerekkel dolgozott tovább. Püspökként is az egyház, a hívek, a szolidaritás szolgája maradt; a keresztényszocializmus szellemében dolgozott és szervezett. Továbbra is az egyház szociális tanításának ihletése mozgatta, amikor a pápai körlevelek elveinek gyakorlati megvalósításáért támogatta a KÁLÓT, KALÁSZ, KIOE és EMSZO : 30 AVGY 2000:112-113. i 31 AVGY 2000: 169-170. 90 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
