Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár sajtószervező tevékenysége
Klestenitz Tibor: PROHÁSZKA OTTOKÁR SAJTÓSZERVEZŐ TEVÉKENYSÉGE A mentalitás megváltozása természetesen ezzel együtt sem jelentette azt, hogy minden klerikus elsőrangúnak tekintette volna a sajtó ügyét, a plébánosok különböző intenzitással foglalkoztak a kérdéssel. Egyes településeken még a zsinat által megkívánt sajtóstatisztika elkészítése is gondot okozott, ha a helyi postahivatal üzleti titokra hivatkozva nem adott tájékoztatást a kézbesített sajtótermékekről. A klerikusok egy része belenyugodott ebbe, mások viszont vállalkoztak arra, hogy valamilyen kerülőúton mégis megszerezzék az adatokat. A jelentések gyakran hivatkoznak a sajtó terjesztésének objektív aka- j dályaira is, amelyek közül a hívek hozzáállása volt a leggyakoribb szem- i pont. A szigetmonostori plébános például úgy vélekedett, hogy a falusiak „sajnálják a pénzt a nyomtatott betűért. Ennek megvan a maga jó hatása is, mert nem olvasnak rossz újságot sem." Kislángi kollégája szintén azt hangsúlyozta, hogy „szellemi értékre a népünk nem akar pénzt adni. "90 Ezek a kifogások valószínűleg nagyrészt indokoltak voltak, hiszen - el- j sősorban a kistelepüléseken - a modern újságolvasási szokások lassan hó- | j dítottak teret. Ezt támasztják alá azok a jelentések is, amelyek kiemelték, hogy újságot csak a helyi értelmiség olvas rendszeresen, a nép pedig kizárólag a kalendáriumokból tájékozódik.91 A másik objektív probléma az újságolvasás iránti igény csökkenése volt, I ami azonban az egész hazai sajtót jellemezte. Míg a világháborús események, majd az 1919 utáni mozgalmas belpolitika növelte az emberek hír- I igényét és jelentős keresletet gerjesztett a napisajtó iránt, addig a húszas i évekre ez a hatás elmúlt, ami a példányszámok csökkenését eredményezte.92 A nagytétényi jelentés például úgy értékelte, hogy a katolikus sajtó I helyzete jelentősen romlott. A világháború alatt hatvan-hetven példány ! is elfogyott a katolikus napilapokból, azonban később a kereslet teljesen : megszűnt, ezért a plébános inkább a hetilapok terjesztésével próbálkozott. Kislángon szintén úgy tapasztalták, hogy a Tanácsköztársaság bukása után némi fellendülés következett, 1925-ben viszont már a Központi Sajtóvállalat részvényesei sem igen fizettek elő a napilapokra, pedig kedvezményt kaphattak volna, és a hitbuzgalmi lapok példányszáma is csökkent.93 90 SzfvPL - No.4694 -1926, Szigetmonostor; 1924, Kisláng. - Az idézett jelentések közölve: Lelkipásztori jelentések 1924-1926. Szerk. Mózessy Gergely. Források a Székesfehérvári Egyházmegye történetéből III. Székesfehérvár, 2008. - szerk. 91 SzfvPL - No.4694 - 1926, Nagyhantos. 92 Sipos Balázs: A politikai újságírás mint hivatás. Budapest, 2004. 105. 93 SzfvPL - No.4694 - 1924, Nagytétény; Kisláng. 64 Prohászka-tanulmányok, 2007-20Ü9
