Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
ELŐSZÓ
ELŐSZŐ A L 1 Székesfehérvári Egyházmegyének kötelessége Prohászka Ottokár püspök lelki és szellemi hagyatékának ápolása. A XX. századi Magyarország egyik legnagyobb gondolkodójának, mély lelki életet élő főpapjának, a „kisemberek" felkarolójának és szószólójának nem csak emlékét akarjuk ápolni. Szeretnénk gondolatait mind mélyebben megismerni - és megismertetni a társadalom mind szélesebb rétegeivel. Tennünk kell ezt azért, mert a püspök meghatározó személyisége volt korának: nagyhatású szónok, jelentős publicista, sokak lelkivezetője, a közélet olyan szereplője, akire figyelni kellett azoknak, akik szimpatizáltak gondolataival - és azoknak is, akik benne szellemi ellenfélre találtak. Tennünk kell ezt azért is, mert mi korunk sok tekintetben megdöbbentően hasonlatos az övéhez, így iránymutatásai számunkra is gyakorta aktuálisak. Kutatásainkkal, írásainak és gondolatainak mélységét igaz módon feltárni akaró törekvéseinkkel védelmet kell adnunk személyének a megújuló igaztalan vádakkal szemben, amelyek gyakran egyoldalúak, előítélettel terheltek, és csak az életmű egészéből kiragadott eseményekre vagy mondatokra alapulnak. Prohászka Ottokár pap volt, aki tudta: Krisztusnak tartozik számadással, ezért saját lelkiismerete előtt kellett tisztán élnie. Lelkiismerete mondta ki az első ítéletet szavairól és tetteiről. Ez a lelkiismeret késztette arra, hogy az igazságot, benső meggyőződését képviselje akkor is, ha tudta: ezért korábbi barátai elfordulnak tőle, támadások kereszttüzébe kerül. Még azzal is számolnia kellett, hogy egyházi hivatalok sem értik meg igazságra törekvő, tiszta szándékát. Közéleti ember volt, aki szolgálatnak tekintette a közszereplést. Soha semmilyen hasznot nem húzott fárasztó, sok testi-lelki gyötrelemmel járó feladatainak végzéséből. Figyelt a szegényekre; azokra, akinek nem volt szószólója, akikkel igazán nem törődött senki, akikkel - isteni Mestere tanítását követve - örömmel megosztotta mindenét. Egyedülálló szociális Prohászka-tanulmányok, 2007-2009 5
