Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Frenyó Zoltán: Prohászka Ottokár és a keresztény nemzeti újjászületés
Frcnyó Zoltán: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A KERESZTÉNY NEMZETI ÚJJÁSZÜLETÉS felidézni. A tulipán című beszédében27 Prohászka a nemzeti ipar pártolására hív fel. A kialakult helyzetet, az idegen tőke uralmát így festi le: „A népek, melyek képtelenek saját nemzeti erejüket és munkájukat diadalra juttatni, sarcot fizetnek, kegyetlen sarcot, többet, mint valamikor Magyarország a töröknek, többet, mint valamikor Ázsiában a népek az ő szatrapáiknak [...] 1904-ben csak Ausztriából 418 millió értékű árut hoztak Magyarországba." - itt részletezi I a cikkeket, majd folytatja - Hogyan fizetnek a modern népek? Valamint régente vaskéz tartotta a lenyűgözött népeket, s nem engedte, hogy felálljanak és kiegyenesítsék magukat a szabadság vágyában és erejében, úgy tartja a modern küzdelemben szintén vashatalom vaskézzel a gazdaságilag alantasabb népeket [...] Ugye le : akarjuk rázni ez igát? Nem akarunk fizetni sarcot, nem akarjuk, hogy milliószám\ ra lelket, vért veszítsünk? Nos, akkor teremtsünk a magyar munkának teret, emel- I jükfel a magyar ipart és pártoljuk az utolsó krajcárig! Ne bizakodjunk semmiben, \ I ne támaszkodjunk semmire, hogy rónáink vannak, melyeken kalász ring. Volt j Szicíliának is rónája, és most egy borzalmas, szegény, kizsákmányolt világ! Ne bi- j zakodjunk erdős hegyeinkben. Voltak hegyei Graeciának, Krétának és a Karsztnak, I és most egy sziklás, vigasztalan világ! Ne bizakodjunk, s ne támaszkodjunk idej genek kegyelmére. Aki erre támaszkodik, az ott áll, ahol a part szakad, előbb-utóbb I borzasztó tapasztalatra ébred, saját szegénységének tapasztalatára. Egy, csak egy j segíthet: Segíts magadon, az Isten is megsegít. Dolgozzál, áll saját lábadra, s bi- I zonyára kivívod szabadságodat! Mi tehát a nagy nemzeti feladat? A nagy nemze- \ j ti feladat a magyar munkának, a magyar polgári társadalomnak megteremtése.'TM Prohászka kifejti, hogy szükség van az állam segítségére, de csak a se- | I gítségére. Szükség van az idegen tőkére is a maga helyén, szükség van I a szakértelemre, a házi- és kézműipar, a kisipar fejlődésére, szükség van I az iparosság és a helyes szellemű kereskedelem megbecsülésére, amelyek Európát annak idején felvirágoztatták. (Érdemes itt arra gondolnunk, : hogy az industria iparkodást jelent.) És szükség van elsősorban a nemzeti érzelmű vásárlókra. A magatartást, amelyen változtatni kell, Prohászka így írja le: „Mit használ nekünk a honi perkál29, ha az ember Kosmanosba megy j divatkelméért? Mit a rózsahegyi és késmárki vászongyár, ha Rumburg felé ka- \ csintgatunk? Mit a nagykőrösi uborka, ha Zitáimból hozatunk, mit az andrási ! vaj, ha tescheni vajat kívánunk? Füstölnek sonkát Kassán és Nagyszombatban is, \ és télen minden istenáldotta nap 500 prágai sódar30 fogy el Budapesten! Mi maj rád akkor a magyar iparnak, a magyar munkásnak? Marad a szegedi kulacs, ma-27 Prohászka Ottokár: A tulipán-mozgalomról (1906) ln: ÖM 13, 334-336. Bővített, szerző által javított verziója: Prohászka Ottokár: A tulipán (1906) In: ÖM 18,235-241. 28 ÖM 18,237-238. : 29 Pamutszövet, középfinom fonalból, vászonkötéssel, színes mintázattal - szerk. j 30 Lapockából készített sonka - szerk. 30 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
