Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Frenyó Zoltán: Prohászka Ottokár és a keresztény nemzeti újjászületés
Konferencia 1919. augusztus 22-i keltezésű nagyívű körleveleként.17 Ennek tartalmára itt nem térhetek ki.18 A korszakban született számos írásában és beszédében sürgeti a küldetéses kereszténység érvényesítését az élet minden szintjén, az egyéni, a családi, a közösségi, a társadalmi, az állami életben egyaránt. S magában a nemzet megerősítésében és összeszedésében is ennek a keresztény kultúrának kell döntő szerepet játszania, i Prohászka tudatosan összeköti a kereszténység és a nemzet sorsát. Ismét naplójához fordulhatunk, ahol ezeket a sorokat találjuk: „Folyton eszemj ben jár, hogy mi az a nemzeti érzés, faji öntudat s lelkesülés, s egyre jobban érzem, • I hogy az akkor s addig van, míg egyáltalában a lélek, hit, kegyelem, Isten lakik bennünk. Míg az ember hisz, addig a lelke fiatal [...] A lélek ifjúsága ugyanaz, ami I a nemzeté [... ] A nemzet is, a kultúra is, ezek csak variációi a léleknek. Kultúrák | halnak s nemzetek vesznek, ha a lelkűk vész [...] A nemzeti élet ugyanolyan, amilyen az egyes ember élete. Forrásai, pszichéje, higiéniája, elváltozásai, korszakai ugyanazok, tehát Istenből kell élnie, hitből [...] Tehát az élet, akár egyesé, akár { nemzeté, csak a bennünk jelenvaló Istenség ihletése, tüze, lüktetése."19 A lélek és a szellem primátusa után a nemzetépítéshez természetesen ismét csak minden elképzelhető vonalon hozzá kell járulni. A hit és az erkölcs mellett végtelenül fontos az iskolaügy, a szociálpolitika, egy ha- ; tékonyan működő nagy politikai párt, alkotó középosztály, hatékony sajtó, szövetkezetek, szakszervezetek, a tulajdonjog megfelelő szabályozása, a társadalmi élet átalakítása. Ami az egész gazdasági rendszert illeti, Prohászka a Produktív-e a pénz? (1898)20 és A pénzgazdaság tarthatatlansága (1898)21 című, hallatlanul mélyenszántó terjedelmes értekezéseiben mutatja ki a társadalom ellenőrzése alól kikerült, azt maga alá gyűrő tőke, pénzgazdaság és piaci mechanizmus romboló működését. A magántulajdon a mai társadalomban (1911)22 című munkájában a tőkét és a tulajdont az j I államosítás szocialista-szociáldemokrata elvével szemben védi, de a tőke túlhatalmával szemben a munkás helyzetének erősítése mellett száll síkra igazi kiegyensúlyozott világnézettel. Utolsó nagygyűlési beszédében pe- I dig ismét a túltengő és élősködő magántulajdon ellen foglal állást: „Valljuk ] 17 ÖM 9,265-272. j 18 Elemzi pl: Gergely Jenő: Prohászka Ottokár - „A napbaöltözött ember". Budapest, 1994; 182-186.; jí Uő.: Prohászka Ottokár közéleti működése. In: Prohászka ébresztése. Szerk. Szabó Ferenc. Bu- f dapest, 1996. 191-196.; Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a püspöki kar tanácskozásain. In: Prohászka Ottokár, Magyarország apostola és tanítója. Szerk. Szabó Ferenc - Mózessy Gergely. Szeged, 2002. 197. : 19 Naplójegyzetek 3.1920. XII. 6. 20 ÖM 11,154-181. 21 ÖM 11,182-216. 22 ÖM 22,72-79. Frenyó Zoltán: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A KERESZTÉNY NEMZETI ÚJJÁSZÜLETÉS 28 PROHÁSZKA-TANULMÁNYOK, 2007-2009
