Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
ECSETVONÁSOK A PÜSPÖK ARCKÉPÉHEZ - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár és Antonio Rosmini
Szabó Ferenc S.J.: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS ANTONIO ROSMINI 3) „A Szentegyház oldalának sebe: a püspökök megosztottsága", tehát az egység hiánya. Régen a levelezés, a kölcsönös látogatás, egymás segítése stb. építette az egységet. Rosmini szól az egyház isteni és emberi arcáról - miként a Lumen gentium is később.10 Az egyház tagjai tökéletlenek, bűnösek. A látható társaságban a gazdagság, az anyagi javak keresése, a világi (politikai) hatalomban való részvétel teljesen ellentétes az evangélium és az ősegyház szellemével. 4) „A Szentegyház jobb lábának sebe: a püspökök kinevezése a világi hatalom kezében", ami árt az egyház szabadságának. Rosmini példákat hoz fel az egyháztörténelemből az egyház és az állam viszonyára. - A könyv függelékében közölt, G. Gatti teológiai doktorhoz intézett 1848-as levélben Rosmini felveti azt a javaslatot, hogy a püspökök kinevezésénél figyelembe kellene venni a klérus és a nép véleményét. Ez a pont a legkényesebb volt a XIX. század derekán. 5) „A bal láb sebe: az egyházi javak (javadalmak) szolgasága." Rosmini kemény kritikának veti alá a feudális korból maradt szokásokat, jogokat: tized, egyházi kiváltságok, adományozások. Meg kellene változtatni a törvényhozást a visszaélések kizárására. A. Rosmini, mint mondottam, állandóan az egyháztörténelemből hoz : példákat, az ősegyház és az első századok gyakorlatát állítja eszményké- I pül, amikor a reformokat javasolja: a cél mindig az egyház(iak) független: sége a világi hatalomtól. Szakemberek kiderítették Rosmini fő forrásait: első helyen kell emlí; tenünk a gallikán történészt, Claude Fleuryt, akit Róma indexre tett. A gallikán szellem hatása, a Lammenais-féle reformeszmék befolyása, fő: leg a laikátussal szembeni bizalmatlanság játszott közre, hogy Rosmini , „öt seb"-ét és egy másik művét - (La costituzione civile secondo la giustizia sociale, 1848), amelyben azt tanácsolta IX. Piusnak, hogy adjon polgári jogokat biztosító alkotmányt a Pápai Államnak, sürgetve a szegények és a munkások gazdasági felemelkedésének szükségességét - 1849-ben az Index Kongregáció felvette a tiltott könyvek jegyzékébe. Egy évvel Rosmini halála előtt, 1854-ben a két művet levették az indexről, de ezzel a Rosmini-kérdés nem zárult le. A filozófus Rosminivel szemben halála után is folytatódott a támadás: XIII. Leó idejében a Szent Officium 1887-ben veszélyesnek, tévesnek ítél-10 Lumen Gentium. In: AII. Vatikáni Zsinat tanítása. Szerk. Cserháti József - Fábián József. Budapest, 1975.42-90. 170 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
