Pro Domo, 1944. július-november

Zrinyi MiIXés halálának 260. évfordulója. 0 Gyill Gróf Zrínyi Miklós ttalalának 260. évfordulóján emlékezzünk rá hittel, büszkeséggel, szeretettel. Látjuk őt, a déloeg, kemény vezéri katonát, amint gyors lovasai élén l^ósattp^ju^^áktornyai vár kapuján, hogy szl— lej Jókedvvel rajtaüssön -£~p or ty ai&s^kjtab en köze Íme ró szkodéi*' törökön. Muraköz osalitos lankáin hullámok a hejrázó a&J»*g, s mikor a kis ardő-szigetek ölében elül a here*&ai , megszámlálhatatlan turbános fejet sodor vértó felszínén a folyó* 1 győztes vozér hazatér. Hangos vitézeiélepibennek, de ó* maga nem gondol tót len / ^->Ayugovásra, Izzadtságtól*, vértől luoskoe ruhajáfc«*ljidjabva, könyve^el párnázott dolgozószobájába siet s Íróasztalához roskad. Előtte feszület, és Írások tömogj; az imbolygó uéosilágban fiírcdhatctlanul rój ja a sorokat, izmos, osontos keze, amellyel alig egy órával olőbb r*?g a halóitoszt'* kardot szorította. Már rég elverte j az éjfélt a vártorony órája, de Zrinyi szobájának ablaka, - mint élő laJJs4>o«^jgt - kivilágít az álmos éjszakábe. Már hosszú órák multak el, amikor a súlyos gondolatoktól és kinzó "éflwéwttktől terhelten, alvó kis osaládja hálóterme felé vágyó, áldé tekintetet vetve, kilop?kodik a keleti várfalra. Ólmos őszi esőtől sújtottan hallgatnak a vén fák a várfal aljában; sehol semmi nesz, semmi remény uj élet támadására. Zrinyi szinte szoborrá merevülve néz keletnek, --írja a hajnal pirk adását* Jönnie koll a legsötétebb, a legnehezobb éjszaka után is. S anikor messze az ég alján tünedezni kezd a sötétség és kis hajnali szellő verődik hozzá, Zrinyi mélyet lélegzik, fáradt arcvonásai tyene,e mesolyra húzódnak: Igen, virrad már. Hem fcolt hiába az átvirrasztott éjszaka, papírra vetette az aggódás ós szeretet, a jót és nagyotukarls szent igéjét, melyet örökül hagyhat kceo nemzedéknek. Visszatértében a Szentilonára veíető fasoron át az ősök nyugvóhelye felé 3iklik keraső tekintete. Nem riasztja, inkább hívogatja a gondolatt egykor ő is oda kerül. Osak még elvégezhesse, ami rá rendeltetett: karddal és tollal felrázni, tagadhatatlan példával megbiztatni olaluvásra hajló nemzetét, s kikiáltani széles o világnak életének legfőbb értelmét: No bántsd a magyartI Oh, mennyi sok ezép, eleven képet idézhetnénk fel Zrinyi életéből, hiszen a mindössle negyvennégy évet számláló élet annyi sok küzdelmet, megpróbáltatást, annyi hősi helytállóét, ennyi ellenségen és önmagán Eratott gjőzelnet tartalmazottI Ifjúságiban árvaság és ldegenáég, majd oly sok oselódás, mellőzés, m*-**- gonosz c egkoseri téa jutott osztályrészéül, Q mégis megtalálta 9w t az utat a megtartó szeretet forrásához: a magyar Hazához., Ez volt az ő igazi édesanyja, akit hálvval ős hűséggel, "önként és önzetlenül" szolgált mindhalálig. Drága porai mar rég''^keveredtek az ősi megyar föld hantjai közé, de szelleme és példája aa is itt él felettünk, közüttünk, bennünk s a kétségek viharéban mint szárnyaló turul» .madár mutatja az Utat az uj nagy és boldog magyar élet feltáruló távlatai felé. \ -» f\ Pro dono: i jjr, jJ* • Vkf 6. Qri 3 A VkT. 6. osztása fclhivja a figyolÉöt orra, /"(/U Ky ninden Szovjotoroszorcz^s^^lalkozé ^zTon^ybcn az 6 "orosz" szé kolyott a szovjet^ a vörös vagy a bolsevista szava- © kat használjákT^/MTl/