Pro Domo, 1944. január-március
1944-01-21 [1308]
Nagy iparvállalatok a buzakőtvény•jegyzők között. o Vv/3 A magyar gyáripar termelése a háborúban jelentősön növekedett. A legutolsó" békeévben 1^38-ban a hazai gyáripar kereken 3 milliárd pengő értékű ésut termőit. 1942-ben oedig már 7 milliárd penge órtéklit. Az időközi árel .clodás figyelembevételével is legalább 50*50 százalékra beosülhető az ország gyáriüari termelésének növekedess. Ha nedig figyelembe ves:»Uk azt a ídrül^éryt, hog*y időközben az ország területe es igy a magyar yáripar termelési kerete is megnagyobbodott, a trianoni országra sz-rdtva is körülbelül 33 százalékos a termelés emelkedése. A magyar gyáripar a növekvő igényeket csak ugy tudta kiél égi te ni, hogy vagy a Vormelő-apoarátust iygekezett teljes mértékben kihasználni, vagy jel ntős befektetésekkel növelte termelő-keretét. Az utóbbi nem volt mi!id ; g és mindenütt lehetséges, mert igen nagyarányú tőkeszükségletről v It szó és ezzel a tőkével nem mindegyik gyár rendelkezett. 5e amelyik g,árnak volt is fölös tökéje, az sem tudta minden esetben hasznos Derűn zásokra fordítani, mert a felujitások végrehajtása, uj gépi berendezd ek beszerzésé, építkezések megvalósítása a háborús nehézségek miatt töh nyire nem vol.t lehetséges. A magyar gyáriparnak igen sok szektorán n tehát elmaradtak: azok a felújítási es karbantartási munkák, amelyek a gyárak jóvendő létét jelentik. A Magyar Gazdaságkutató'Intézet számitása szerint a magyar gyáripar eddig elhalasztott felújítási szükséglete kereken félmilliárd pengő, A szükséglet fedezése különösen addig* volt problematikus. Bőig a gy rinar jövedelmezősége is kétséges volt. Tárgy ilagás megálla* oitas szerint a hazai iparvállalatok rentabilitása a multévi árrendezés utá: figyelemreméltóan megjavult. Bizonyos tartalékolások lehetővé váltak. Tcvábbra is fennáll azonsán a súlyos problémai a szükséges be* ruházásokat hogyan lehet a mai nehéz és ügyedül a háború számlájára irhaté viszonyok között végrehajtani? A geoi berendezéseket gyártó vállalatok ni csenek abban a helyzetben, hogy a beruházási szükségletet kielégitsé; . A háborúban élő világ egyetlen állama sem képes ma a szűk" sóges gépe.'.et szállítani. Ninos tehát más választás, minthogy elhalássza a oeruházá-okat. Ugyanakkor reálisan kell gondolkodnia azon, hogy mit tegyen addig gyaraoodó tartalékaival, e forgó tőkoszüksógleton túlmenő pénzfelesi gelvel?' Á válasz csek az lehet] biztosan, jövedelmezőn elhelyezni és arra az időre tartalákolni, amikor lehetőség nyilik a beruházások végrenai ti'-.ára. Erre legalkalmasabbnak látszik a most jegyzésre kibocsátott államoanirnak, a buzaértékre szóló kamatozó kérvénynek a vásárlása, Bz biztosítja az inarvállalati n én zfe leslegek elhelyezését és kellő icőre való tartalékolását. Az iparvállalatoknak már most előirányzatot kell kosziteniök jövendő beruházásaikról ás szükséges, hogy erre szolgáló pénzükkel a megvalósítás időoor.t jában is számolhassanak, Szt a stabilitást biztositja a buzakötvóny, nert reális ártókra, búzára szól. Sbber. a kötvénykibocsátásban találkbzhatik össze az ipar os a mezőgazdaság olyan érdekközösségben, amelynek biztosítása' a háború n ps •otáni ^időkb. n az általános boldogulás ogyii: fontos előfeltétele lesz. Nyilván ez felismerés indit egyre több nagy iparvállalatot arra, hogy a jelertős összegű buz^kötvénybe fektesse tartalékainak egy részét.
