Pro Domo, 1943. január-június
1943-06-08 [1306]
o Áf/Pö /A török külügyminiszter beszéde, I.folyt./ - Erről az emelvényről hirdetem mindenkinek, hogy van egy ország. *hol a nemzetközi jog nem húzódik meg, hanem szuverén módon uralkoajk. Ez az ország Törökország, - Igen, uraim, éppen ezért, mert ez az orszlg Törökország, tartották önök szükségesnek, hogy velem avatassák fel a nemzetközi jogi intézetet, éppen ezért, mert ez az ország Törökország, vállalkozott kU.Ügyminisztere arra, hogy örömmel és büszkeséggel eleget tegyen ennek a kötelességnek* Jt jog nevében - Amikor Atatürk 1919 nujus 19,-én szent küldetését megkezdte, országa számára m<st nem kivánt, csak a jogot, Amikor Inönü 1923-ban Lausanneea a nagyhatalmak, a tegnapi győztesek képviselőinek ' jelenlétében rendíthetetlen lélekkel sikraszállt a nemzeti kizdelemnek emelett az- uj tövises szakasza mellett, a jog nevében beszélt, TöiJökors*vágban a nemzetközi jog ebben a két forrásba, áztatja gyökereit, és mint minden dolog, amely ezekből a forrásokbél fakad, szivünkben ás elménkben foglal helyet és hagy kitörülhetetlen nymmot.Ekkor a köztársaság külugyminieztere már kellően meghatározott irányt és világosan meghúzott utat látott maga előtt* Ettől a pillanattól kezdve a minisztérium tetőiére kitűztük a jog zászlaját. Ez volt támaszunk ásókban a problémákban, amelyeket meg kellett oldanunk, ás ez volt a fény azokban a nehézségekben, amelyeket le keklett küzdenünk, ÍMit tett TÖrökország?L - Uraim! Mivel tudom, hogy egyetemi kárben beszélek, nem akarom pontyól-pontra felsorolni, hogy mit tett Törőkország az emberi jogokért, mindamellett engedjék meg, hogy röviden kitérjek néhány eseményre, amely csillagként ragyog az elmúlt húsz év török törtenetének egén, - Országunk,mihelyt Lausanneban magához ragadta a függetlenséget, haladéktalanul a béke munkájának, a nemzetközi összetartás problémáinak, a jóakarat ama küzdelmeinek szentelte magát, amelyeknek a oólja a viszály okainak kiküszöbölése volt. Első feladata az elmúlt századok hátráha.yott anarchia fészkének megtisztításában állott. Kívülről nehéz elképzelni, az akaraterő'és erőfeszítések mekkora bőségót keliett annak a szolgáletába á litani, hogy végülis elérjük a testvéries kapcsolatoknak azt a szinvonalat, amelyet Görögországgal fenntartunk, tegnapi kérlelhetetlen ellenségünkkel; a hellénekhez fűző e kapcsolatok gondos ápolásává. I célunk volt az is, hogy a közmondásos balkáni macedonizmust kiküszöböljük, azon a Balkánon, amely biztonsági övtzetünkf fáradhatatlanul dolgoztunk, reményünket sohasem vesztettük el leküzdhetetlennek hitt nehézségek előtt és sikerült - méfc ma, a kataklizma közepette is, amely a néneket egymással szembeállította - elérnünk, hogy a Balkan-közti érzelmek állandóan felénk hajlanak, éspedig valamilyen tudatalatti módon, kölcsönösen.
