Pro Domo, 1942. július-december

1942-10-05 [1305]

0 3/3 10 ? r o d o n c . , _, Az alábbiakban az igán tisztalt Szerkesztő Urak rendelkezésére bocsátunk a Kői Honvédéirai Munkaszolgálatosok gödöllői eskütételéről egy szines tudósítást is azzal a lé réssel; ncjTy azt belátásuk szerint és a rendelkezésre álló helynek megfe* lelően tetszőleges formában - akár publicisztikai eszközökkel is, akár riport^zerüen - felhasználni szíveskedjenek. A gödöllői városháza udvarán négyezer asszony várakorik. Négyszer magyar nő: paraszt, munkás és középosztálybeli, zsendülő leány és arkos-arou öreg készül itt, a hanyatló délután és a tisztuló lelek osöndjében, a legszentebb eskütételre. Négyezer magyar asszony a Hazára esküszik fel. Arra, hogy szivükkel ós idegeikkel, kezük szorgosságával és agyuk akaratával, alázattal és mindörökké szolgáin*,védeni fogják e drága földet s e küzdő nemzetet. Ahogy most itt állnak komolyan és megilletődve, a zárt és szük udvaron, ahol még az ég dorüs kerek perspektívája is komor, keskeny keretbe szorul. - a tokintetek mélységeben, s az ajkak némaságában ott roitözik a felismerés: a magyar asszony tör ténelmének legnagyobb próbatétele előtt áll

T kit száz éveken kereszti, minden pusztulások és háborúságok idején oly nagylelkűen és kegyesen védett a sors: a magyar nőt az élvonalra állította most az ido. Rajta, az ő magatartásán ezentúl épp ugy áll és épp ugy bukik az árva létünkért vivőtt küzdelem* E nagy felelősséget mindenki egyformán érzi itt. Es vállalja is, egyformán, önként, kikötések nélkül, Mégis, hadd mondja el a három különféle társadalmi osztályból való magyar asszony az alábbi három szemérmes kis vallomást. A földműves asszony, férje után a Körösi Sándorné nevet viseli, 35 evos, két hold ióldje os két gyermeke van. így beszél: - Az uram most j'5tt haza az oro3Z harctérről, fii'* oda volt, elláttam helyette a munkát, házat, gyermeket a ha kellett, más hadbavonult asszonyának is segítettem. Ez volt az in^en-napszámolás. De hozzám is iottek segíteni ingyen, ha szükség volt rá. A férjem hazajött és mindent rendben talált. Nem sorvadt 01 a fold, nem hullott el az élet a kezem alatt. Es még tanultam is valamit, 4zt, hogy az egymáson, az egymás baján való segítés egyúttal önsegítést is jelent. Es azt, hogy a szükségben s egiteai a legnagyobb öröm és a legnagyobb jó. Ezért vállaltam önként a munkaszolgálatot. A középosztálybeli asszonynak, akivel beszéltünk, öt gyermeke van. Polányi Gyuláné, a körzeti levente-paranosnok felesége. Ez a kedves szelidnézésü asszony három leányával jelentkezett munkaszolgálatra. Mert: - Tisztában vagyunk azzal, hogy ebben az életre-ha-" Iáira menő küzdelemben nekünk, a középosztály asszonyainak és leányainak is jövőnkről, exisztenciánkrol van szó. Amennyire erönkből telik, vállalni és segíteni akarjuk ezt a harcot, - a jövőbeli életért. Mindannyionk életéért. Ugy érzem, hogy mindent, szórakozást, egyéni és csak az egyén sorsára jelentós foglalatosságot félre kjil tennünk most. /Folytatása következik/ vv