Pro Domo, 1942. január-június
1942-06-06 [1304]
A Gazetta de Lausanne ismerteti a magyar álláspontot az erdélyi kérdésben, fcfrfc Genf, június 6, H*Vv v , A Gazette de Lausanne egyik legutóbbi számában közölt ••Romániai levél" cimü cikkre válaszul most "Az erdélyi kérdés - A magyar álláspont" cinek alatt magyar forráából a következőkben ismerteti Magyarország álláspontját az erdélyi kérdésben: A magyar válasz bevezetőben a dáko-román folytonosság elméletével foglalkozik. Ezt az •* elméletet a pártatlan, tudományos kutatás régen megcáfolja, A válasz felsorol több neves román, francia, cseh é3 nénet tudóst, akik egyfelől bebizonyitták, hogy a románság nem őslakossága Erdélynek, másfelől kétségtelenül megállapították, hegy a román nép és román nyelv ereda^ét tekintve a neolatin népekhez,mégpedig azok kel eti erősen elszlávoscdott ágához tartozik, A magyar honfoglalás és a magyar állam megalo&itása idején még nem laktak románok Erdélyben. Ottani " jelenlétük előbb szórványos, majd mind nagyobb méreteket öltő beszivárgás eredménye, Ez a beszivárgás/'*' század folyamán érte el tetőpontját. £a XVIII A magyar válasz ezután megemlíti azt a területi gyarapodást, amelyet Románia a Trianon-szerződésnek köszönhetett. Ennek alapján 102.787 négyzetkilométernyi * magyar területet , tehát .'•• ; két és félszer akkorát mint Svájc területe Ítéltek oda Romániának, úgyhogy Románia akkori területének több mint egyharmadát tette ki a Magyarországtól elszakított terület. Ezeken a területeken a román^s a magyarság számaránya a következő volt: 53,2 százalék román, 32,5 százalék magyar, tehát egy egészen kis román többség volt, holott a Trianon előtti Magyarországon - jóllehet az országot a nemzetiségekre való hivatkozással osztották fel a magyarság 55 százalékát tette ki az összlakosságnak. Mind ent összevéve 1919 évi rendezéssel kereken 3,540.000 magyart szakítottak el, anélkül, hogy valaha is megkérdezték volna őket, mert a magyar békeküldöttségnek a népszavazásra irányuló minden javaslatét a békeértekezlet rigeűen elutasította. Ez a tény egymagában is eléggé megmagyarázza Magyarország ^ tartózkodását azzal a móddal szemben, ahogyan a népek önreddelkezési jogának elvét a gyakoriéiban alkalmaznák, különösen : érthetővé yálilrm tekintetbe vesszük, hogy a románok miután rregkapták a román többségű területeken, ma # azokat is amelyeken gyér román lakosság volt, még nagy, tisztán magyar területeket is kaptak, hogy stratégiai pontokat ós vasútvonalakat biztosítsanak maguknak és végül hogy - mint ahogy a tiékeértekezleten kijelentették - "a vasútvonalakhoz biztosító övezetek , valamint városok mögötU: • területeinek birtokába jussanak, tekintettel későbbi fejleményekre," Ezzel szemben senkisem kérdette, vájjon a 3,540,000 magyar hajlandó-e a szomszédos népek uralma alá kefülni, mert azek a szomszédos népek számbeli jel ont ős egükre való hivatkozással - mintha valamely ország és népoi sorsát egyszertl számtani művelettel lehetne elintézni - maguknak követelték azokat a magyar területeket, ahova évszázadok folyamán biztonságot, védelmet ás munkát keresve bevándoroltak. /Folyt,köv,/ K
