Pro Domo, 1942. január-június
1942-05-18 [1304]
C Rn7 Komis Gyula előadása a Magyar Tudományos Akadémiának vasárnap délelőtt tartott ünnepi közülésén: Századunk tudományának szelleme, A XIX, század húszas éveitől kezdve a racionalizmus, mint a VIII, századi felvilágosodás öröksége, a romantikának rövid epizódja után, újra teljes ezellemi erővel feltámadt s a társadalmat .gyakorlati-; lag is minden izében átható liberalizmus formájában élethatalommá növekedett, A XX, században ez a racionalizmus az elmélet sikján visszájára fordult. A felvilágosodás és a francia forradalom kora után visszahatásként megszületett a romantika: a XX. század .első évtizedeiben is a XIX. század racionalizmusára vaiő reakcióként ugyanazok az eszmék, a világfelfogásnai ugyanazok a törzsfogalmai jutnak diadalra, mint a romantika korábsn, természetesen más korszerű árnyalatban. Meglepő, hogy a társadalom lelke hasonló történ*eti helyzetekben, milyen hasonló észjárással hat vissza. Amint a romantika idején, ma is a világ es az élet irracionális mozzanatai mind nagyobb figyelem*.*! ás tisztelet tárgyai: a világ nem szivható fel pusztán az ész gondolkodásának kategoriális formáiba, a dolgok tiltakoznak cz erőszakos, mechanikusan alkalmazott formák ellen. Az élet ösztönei és az érzéki szemléletek, a közvetlen látás és a fantázia, az jírzelemszerü intuíció és a dolgokba való közvetlen beleélés szembe! " /-d ; './a merő ésszel s nem akar benne feloldódni. Az addigi szigorúan mecharirsztikus-kauzális világkép mind n&gyobb lendülettel egészül ki, sőt helyettesitődik az organikus felfogással s ennek nyomán mind nagyobb jelentőségre tesz szert az Egész törzsfogalma, amelynek sajátszerű, a részekből le nem vezethető célszerű alkata van- Ebből következik a fejlődés elve, amely nem meohanisztikus, mint a pozitivizmus korában, hanem mindig ujat teremtő elv, ugy, hhcgyan a romantika világképében. A felvilágosodás é-s a XIX. század második fele a világot elemek észszerű'rendszerének fogja fel, egy Laplace-i világformulán töri a fejét, hogy ebből a világ összes jövendő állapotait levezethesse: a romantika elenben a világct folytonos történésnek tekinti, amely szerves és teremtő módon ujat aikot. ami észből ki nem számitható: "A világ nem szisztéma, hanom história" - mondja Schlegal a mult század elején. W A világ teremtő fejlődés, örökösen ujat teremtő tartam /durée/ n - jelenti kí Bergson századunk első éveiben, A romantika a felvilágosodás naturalisztikus irányával szemben a szellem primátusát hirdeti: s a mi száz;:aunk tudományos'sze]lemének is tipikus jegye a materializmussal szemben a spiritualizmusnak különféle formája: mindennek alapja 3 szellem, / szegezkedik A romantikáriak is, Korunknak is őz egyes embert előtérbe állitó racionalizmussal szemben szegezett gondolata a közösségnek újra az aristotelesi alapon visszatérő felfogása: a közösség, mint Egész, zegelőzi az egyes létét. A felvilágosodás a természettudomány mechanikaiatomisztikus elméletének hasonlóságára az egyes emberekből vezeti le a társadalmat s ebből az individualizmusból fejlődik ki a XIX, század húszas éveitől kezdve a liberalizmus társadalomelmélete és politikai gyakorlata: viszont a romantika szerint a társas közösség, mint Egész, az egyelni létnek is alapja, S ez a társadalomelméleti univerzalizmus születik újra századunjc jellegzetes társadalmi-politikai elméletében és gyekorlati- 1 ban: a fasizmusban s a nemzeti szocializmusban. ' 1/ /Folyt, köv./ • r v
